Hetvennyolcsason

Életemben először sziklát "másztam". A hetvennyolcas falat :) Mondom mindezt idézőjelesen, mert vajmi gyengén mondhtaó el a dologról, hogy mászás volt az. Tapogatózás, ismerkedés, "szikla-puhítás" annál inkább. A felénél már félelmetesnek gondoltam, pedig onnan lehet, hogy már könnyebb lett volna mászni, mint addig. Bárhogyan is, csajosan, kicsit vinnyogva lekönyörögtem magam. A leereszkedés tetszeeeeeett. Nagyon.
A mászás is. Következőleg tuti bátrabb leszek. A kis fosos seggemmel együtt, extázisos hangulatban várom az újabb "szikla-puhítást". Ki tudja, még egy nap, lehet igazán mászni is fogok :)

Neked

Mondtam, és nem élem. Hiszem, de nem lépem.
Most ígértem, és megírom.
Mert szeretlek, s ez nem csak a kis titkom.

Annyi nagyszájú, farizeus van a világban
Én is egy lennék ebben a nagy sorban?
Hát mondom, nem vagyok! és nem is tendálok!
Igaz szónak lenni!- ez az mire vágyok!

Melletted egyre jobb embernek lenni
Őszintéket mondva e szerint is élni.

Lámpafények mellett igaz szókat súgni,
égő csókot ajkadra perzselni,
csendes napok végén a vígaszod lenni
minden érintéssel, békédet szolgálni.