2013. február 21., csütörtök

időtlenség

Ott ülsz Előtte, csodálod, hallgatod... csüngsz a létezés láthatatlan selyemszallagján. Mert Vele lenni jó. Mert Ő az egyetlen aki ért, aki tökéletesen szeret, és aki mindig is így fog szeretni. Mit mondassz? Mit mondd? Nem tudod... Csak azt, hogy ezt a végtelenségig akarod. Nincs tér és nincs idő... csak te meg Ő. Rápillantasz az órára... egy órája vagy itt... pedig csak öt perce kezdődött...

Robogó vonaton ültök egymással szemben. Mit csináltatok eddig? Miről beszéltetek? Nem tudod... Csak azt, hogy ezt a végtelenségig akarod. Nincs tér és nincs idő... csak te meg ő. Megáll a vonat... már félúton vagyunk... pedig csak öt perce kezdődött.