taktika?

Hősiesen vallom, a legegyenesebb út a véresen őszinte. És élem, vagy leglábbis próbálom. Aztán rájövök, hogy talán ez így mégsem a legjobb út, mert olykor az igazság fáj, vagy ijesztő, elvág dolgokat, vagy csak egyszerűen vannak esetek amikor még nem kell kimondani dolgokat, vagy éppen annak az embernek nem kell aki épp a delikvens az ügyben.

Amikor meg nem élem a véresen őszinte elvem, taktikusnak érzem magam... Nem akarok taktikázva megélni kapcsolatokat...

Nehéz ügy. Fájdalmas, azt hiszem. De megvan a szépsége, a pikantériája, az izgalma, és mennyi mindent tanulunk az ilyen esetekből...

kopogtatás nélkül

mert József Attila jó arc volt, és mert ma van halálának az évfordulója
és mert... "dejóóóó"


"Ha megszeretlek,
kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél"

új

Advent első vasárnapja van. Az egyházi év első napja, és a blogom harmadik születésnapja is. Kicsit tényleg új év íze van az egésznek. Ma a pap úgy kezdte a misét, hogy boldog új évet kívánt, és a prédikációban volt egy visszanézésre hívás, és egy olyan rész amikor arról beszélt, hogy Isten mától valami újat akar adni.
Miközben ezt hallgattam eszembe jutott az egyik Szentírási rész ami mostanában sokat érlelődik bennem:
" Ne gondoljatok a régi dolgokra, és az elmúltakra ne figyeljetek! Íme én újat cselekszem, most sarjad, talán nem tudjátok?" (Iz 43, 18-19a)

Sokszor írtam már arról, hogy szabaddá és üressé kell válnunk az új érkezésére. Azt hiszem többek között erről szólt ez a hétvégém is ott legbelül, apró rezdülésekben, történésekben. És igen, ott, ma, abban a misében azt éreztem, hogy üressé válok egy rövid időre. Üressé a gondolataim súlyától, a félelmeim várfalától, az elképzeléseim forgatókönyvétől, cserébe pedig kaptam békét és szabadságot, és tudtam, ez az első lépés, így készül az új belépni az életembe... Olyan lassúsággal, mint az adventi fénycsóva ereje, de hatalmas biztonsággal, araszolva, addig amíg el nem ér, fel nem melegít teljesen és kicsattanó örömet nem ad.