2011. június 16., csütörtök

végét járva

s akkor államvizsga rulezz, s szombati ballagás szervezősdi. s lesz zöld szalagos ballagó kalap, s tóga, s közhely duma, s nem csak (mert, hogy az én beszédemben nem fogok olyat írni:P), s család, s virágok, s valami felfoghatatlan érzés, hogy ... vége?! Tényleg ennyi volt az akadémiai három év, amiről még most volt, hogy csak álmodtam...
Még olyan távolinak érzem a "teljes életem a saját kezembe veszem" dolgot... De nincs mit sopánkodni... az jön. És én bizonytalanul lépkedve, de napról napra egyre inkább a saját utam járom majd.
olyan kettős minden... azt hiszem ez az az érzés, amikor az embernek az egyik szeme sír a másik meg nevet.
Persze, itt van még a mesteri, de az már nem olyan, mint az alapképzés...



Eddig azt hittem, hogy velem van a baj. Hogy túlaggódok dolgokat, hogy már lassan szorongok, ha a jövőmre gondolok, aztán be kellett lássam: ennek itt és most helye van, és nem bánom. Igyekszem normális dologként felfogni, és tudatosítani: nincs világ vége, sőőőőőőőt :)

2011. június 8., szerda

"Kell a frászba, férfi a házba"©

:)) Sokadjára bebizonyosodik ez a dolog szerény kis bentlakás szobánkban. Még anno domini Ági fogalmazta meg, miután egy késsel összecsavarozta se perc alatt a szétment széket:P Villanykörte, csepegő csap, eldugult lefolyó, szétment szék, bifices ablak, függönytartó... még egyik sem tudott kifogni rajtunk.
Néhány perccel ezelőttig az ablak piszkálta a fantáziám. Napok óta nem volt becsukva, és ez nem is baj, mert akkora a hőség, hogy lehetetlen bírni, csak este ne lenne a sok nehezen megszerethető kis állatkával tele a szoba, pláne, ha a jó ember leánya még éjszaka is dolgozna valamit. Na igen kezét csókolom, csak, hogy rájöttem néhány napja, hogy valami baja is van az ablaknak, mert nem lehet becsukni, de nem tudtam rájönni mi a baja. Bár a hőség miatt nem érdekelt és nem volt fontos a dolog. De ma este új szellőztetési és tanulási stratégiát dolgoztam ki, és ennek fényében, az ablakot be kellett csuknom. Na jó jó, de hogy?!
Hát Matyi szomszédunk :D:D:D perszeeeee. Na de mivel soha nincsenek sehol a férfiak, amikor szükségünk lenne rájuk... a sötétben (mert ugye ha villanyt kapcsolok ellepnek a szárnyas állatok:P) kitapogattam, és addig variáltam, amíg rájöttem az ablak azon bajára amire napokig eddig nem, és nagy hősiesen megszereltem:D
Tanulság... fogalmazd meg te magad:P Nemenként úgy is eltérő lesz :P
(Infós fiuk, persze ez rátok neeeeeeeem vonatkozik :D:D:D:P:P:P)

2011. június 5., vasárnap

karfiol update

Már egy ideje latolgatott tervem kivitelezésre került tegnap. Majonézes karfiolt csináltam. A nagy megvalósítás már akkor jól indult, amikor a konyhában, a szomszédember az illatát dicsérte, és vázolta: már bánja, hogy gombát vett és nem karfiolt, pedig ő is gondolt a dologra. What a pitty:P Közben megkérdezte, hogy fokhagymát is teszek bele, mert az ő nagyija azt is szokott. Hát én szemlesütve megvallom, soha nem ettem ilyen kombinációban... De ezt nem ecseteltem, rövid "nem" volt a válaszom. Bár én aztán tényleg mindenben szeretem a foghagymát, töménytelen mennyiségben:P
Anita szobatársam messziről húzta a orrát, és meg is jegyezte: mi van, újabban átmentem vegába? Azért csak nem hagyhattam ennyiben a dolgot, megkóstoltattam vele... és minő meglepetés... ízlett neki:P De ő is egyből azzal jött, hogy foghagymát nem teszek bele, kérdezteti a barátja?:))
na mondom jól van akkor... NEM!
Mára, azért mégsem bírta ki virtuóz gasztronauta énem, hogy ne próbáljam ki a dolgot, így megupdateltem egy cikk fokhagymával a maradékot, aztán vissza a hűtőbe (nyugiiiii, mindent dobozban zárolok:P), hogy érjenek össze az ízek.
Anyuciiiiiii... ez így brutál jó:D