Húgicám dalolása- ballagás

mólón

A tegnapra oly nagy hacacáréval sokadjára beharangozott világ vége nem következett be. Biztos, a bácsika majd elmondja, hogy bocs... bific csúszott a számításaiba... újra.
Ennek örömére... na jó, nem ennek az örömére, hanem, mert gyönyörű nyár van már Kolozsváron és mert tapasztalom, hogy net nélkül nem lehet tanulni, de vele sem... gondoltam egy nagyot. Lemegyek a tópartra, amit mi csak lazán molónak hívunk:P és leviszem a könyveim, tanulmányaim, és ott fogom elolvasni, jegyzetelgetni. Persze Jézus szerelmes levelét is levittem :D Gondosan, mint a kisdiák bepakoltam mindent az iskolatáskába: könyv, tanulmány, papír, mappa, pix, ceruza, napszemüveg, víz :D Minden kész, mehetünk :D

Szinte elkeseredtem és eldöntöttem, hogy esélytelen lesz a nagy lelkesedéssel betervezett projekt kivitelezése, de összejött nekem, a sok sok ember de főként horgász ellenére, akik ellepték a tópartot.
Kaptam egy csendes, fa árnyékot, ahol attól bepirított a napocska:D Ez a mai tanulás megért mindent. Nem lenne egy nagy butaságot rendszert csinálni belőle, de tényleg :D

És nem volt az, hogy hogy süt a nap és milyen jó idő van kinn, és én benn kell tanuljak :P jupiiiiiiiii:)

egy mosoly ereje

Olyan lazának és olyan természetesnek veszem a mosolyt. Rájöttem, soha nem gondoltam bele különösen a tartalmába, soha nem voltam hálás azért, hogy nap, mint nap ott az arcomon, hogy lassan már az alap arcvonásommá vált. Persze, vannak napjaim, legrosszabb esetben periódusaim, amikor nincs hozzá hangulatom, kedvem, energiám, amikor nem jön őszintén, de elmúlik nekem. Mindig is úgy gondoltam, hogy soha semmi nem lesz képes olyan mélyre vinni engem, hogy teljesen elhagyjam magam, hogy ne a fényt lássam, az alagút végén, még akkor is, ha nagyon hosszúnak tűnik az az ominózus alagút. Soha nem fogom úgy gondolni, hogy az élet csak rosszat ad, és értelmetlen szeretni, a jót tenni, hinni és remélni a tündérmese szépségű életben, bármilyen fájó tapasztalat után is. És ebben erősít meg az egyik kedvenc Igém is: Róm 8, 38-39 (amit egyszer egy Jehova nőnek beolvastam nagy dicsőségesen:))... kár, hogy az Ő bibliájában ez nincs benne... milyen szegény a lelke e nélkül...), ami azt mondja, hogy soha semmi nem tud elválasztani engem Krisztus szeretetétől:D:D Valóban hiszem, hogy ez igaz, Jézus maga ígérte, és Ő betartja minden szavát.


Egyszer elmosolyogta magát, csodaként emlékszem az arcának a vonásaira. De kár, hogy nem ismeri Jézust...

film nézéstől ihletve:D

féltél már szeretni? féltél, hogy szeressenek? csak ingyen és bérmentve? Isten így szeret, és egy napon lesz valaki, aki hasonlóan nagyon fog szeretni... nem tökéletes szeretettel, de emberileg mégiscsak maximálisan. azt hiszem azt is el kell majd pont úgy fogadni, mint az Isten szeretetét, amikor aktuális lesz... Addig meg készíthetem a szívem arra, hogy szabad legyen szeretni és a szeretetet elfogadni...