majd idén :D

Holnaptól új félév, új órarend, "új" tanárok, ha lehet ilyenről beszélni, a régi új tanárok:D Nagyon lelkesit az új órarendem, de a tárgyak sokkal inkább. Azt hiszem, ez az én félévem lesz :)
Ennek örömére, hogy ilyen kirónak tűnik ez a félév, én az első hetet egy az egyben lelógom:P Két nap a team-el Bácsban, most utoljára közösségvezetőként utána négy nap vezető képző konferencia, sok sok angollal, és még több vagány emberrel :)
Várom, hogy beinduljon a kicsi egyetemi élet újra:) órára járás, buli, szabadidős programok hada, sok sok ember, sok sok móka és kacagás:)
Máris tudom, hogy az eddigi team-re szánt időm helyett mit fogok csinálni :P:D Állitólag megyünk Barnival táncolni:) Betársul Rozi és Levi, és talán Tami és Örs is, igy még nagyobb buli lenne az egész :) Na kiváncsi vagyok, hogy mi lesz belőle:) Főleg, hogy már két emberrel is terveztem az elmúlt években a hires tánci táncit, aztán egyikből sem lett semmi. (Jó, igazából miattam... pirulós pofa...) Ja és idén végre valahára diáknapozni is fogunk álltitólag :) Már áll össze a csapat:) Két és fél éve vágyom már erre, remélem idén ez is gazdagitani fogja azt a listát, amire azok a dolgok kerülnek majd fel, amiket valami ok miatt elbénáztam vagy kihagytam az előző két évben:)

pufuleţ:P

Vannak kaják amik nyuvasztóak, szárazak, ha nem iszol hozzá valamit, ha nem lazítod fel ott fogsz mellett cuppogtatni és gülü szemű leszel tőle:P Ájjjjj de finoooooom:P:)) (Most pont eszembe jutott az a száraz beigli amivel nagylelkűen megkínáltak és mi éltünk a hétfői team-en:P Még jó, hogy Istinél volt kakaós Zuzu:D)
És igen... vannak az életben is ilyen helyzetek. Amikor olyan nyuvadósak dolgok, amikor szárazak, ott szívja fel belőled a nedvet az a valami. Mi a tenni való? Hát inni kell gyerekek:D Nem mindig a silány és kemény út az eredményre vezetőbb. Ne kínozd magad. Ott az életet adó nedű, csak nyisd ki és kortyolj belőle egy nagyot. Ááááááá (ez most a kólás reklám féle, ivás utáni elégedett Ááááá:P)
Nem kell megnyuvadni az élet pufis zacskója mellett:D

embertelen jó

Minden idők legnagyobb dala és előadója. Vigyázat: függőséget okoz!

önkontroll

Hát most rohadtul hisztiznék és kiakadnék egyet. De nem teszem. Egyrészt, mert minek?, az kinek használ?, másrészt, ahogy Barni mondaná: "nem olyan a fajtám":P Helyette blogolok egyet, utána meg ágyba tessékelem magam, és igyekszem majd valami elterelő gondolatot találni magamnak elalvás előtt.

rózsaszín nap

Ma nagy dirrel durral visszaérkeztem kolozsvári otthonomba :D Gyönyörű az időjárás itt. Ilyen tavaszi időben nem lehet nem mosolyogva rácsodálkozni a világra. pláne, hogy ma nagy nap is van:P;))
Ezzel indult már hét után kicsivel a reggelem. Egy totál aranyos bácsika volt a taxis akivel az állomásra mentem. Végig nyomta a rizsát. Azért a második kérdése az "unde mergem?" után mégiscsak az volt, hogy: "Călătoriţi undeva de sf. Valentin?"
Na szééééép:)) az ember ma csak e célból utazhat?:P
Akkor kelt fel a nap Szatmáron. Olyan volt a város látványa, h húúúúúúúú. Narancs és rózsaszínben pompázott az egész. El voltam varázsolva.
Kolozsváron meg a tavasz várt:D A taxiba az egyik kedvenc dalom ment, az egyik kedvenc előadómtól:D Ettől még jobb kedvem lett:D
És akkor a mai nap ünnepe...
A szomorú szinglik utálják ezt a napot, mert minek kell, mert mekkora baromság meg társai. Én máshogy vagyok ezzel az egésszel. Tény! Frászt kapok a lufi, párna, rózsa, maci meg hasonló güzüségektől, amik ellepnek ebben az időszakban mindent.


Eleve nem kis undorral nézek a rózsára, azok után, hogy életem egyik ominózus párkapcsolatában (ami úgy konkrétan egy hónap volt, és méghozzá táv kapcsolat is) minden egyes találkozáskor rózsát kaptam. Azóta nem is akarok látni vörös rózsával érkező pasit. Hozzon fehéret, vagy gerberát, vagy mindegy, de vöröset semmiképp, mert elfutok. Azt hiszem ezt ki kell még heverjem. (ezekre a rózsákra azért rátevődtek még ilyen olyan güzüségek: szalmaszív meg társai... :)) )
Úgy gondolom, hogy az ember életében kellenek az ünnepek, az, hogy valaminek pont akkor fokozott figyelmet szenteljen. Tudom, hogy Isten Fia mekkora árat fizetett értem az év minden napján, mégis kell a Húsvét, hogy erre újra figyeljek, hogy emlékezzek rá. Pont így van szerintem a szerelmesek napjával is. Szeretem a párom az év minden napján, de ezen a napon tudatosan is kifejezem, hogy mennyire jó hogy van nekem ő :D Nem szív párnával vagy egy "áj láv ju"-s macival, hanem a figyelmemmel, az időmmel:D
És igen. Úgy gondolom, a szerelem a legszebb érzelem, amikor érzed, hogy a kislábujjad végétől, a füled búbjáig szétvet valami belső erő, amikor csak rá tudsz gondolni, amikor arra vágysz, hogy minden percben átölelhesd, vagy csak egyszerűen ott legyen veled, amikor teljesen mindegy, hogy mi történik körülötted, mert semmi nem tudja kedved szegni, mert te most szerelmes vagy és kész, amikor nem is jársz hanem lebegsz a föld felett két méterrel és sepregetni lehet alattad.
De attól, mert nincs benned ez az érzés valaki iránt még nem kell megkövezni ezt az ünnepet.

Hát boldog Valentin napot neked is! Ha meg ebben az éveben egyedül is vagy, ne szabotáld a facebook-on mások boldogságát:P Hanem hasat be, mellett ki, mosolyt az arcra:D Minden eljön a maga idejében :D

take it easy:D

Az elmúlt években egy dolgot megtanultam... lazának lenni. Lazán felfogni és kezelni dolgokat, helyzeteket, nem kiakadni buta emberek hülyeségein, és nem stresszelni olyan miatt, ami jelentéktelen, amik "nem az élet problémái". Minek? Ja és pláne: vidulni és örülni a mának, a pillanatnak :D
Látom/ tapasztalom: ha valamit nagyon akarsz, ha valamiért foggal körömmel ragaszkodsz, nagy eséllyel kicsúszik a kezeid közül. De, ha valamit lazára veszel, hagyod, hogy minden menjen a maga módján, és nem loholod bele magad,nem akarsz valamit minden áron, nem stresszeled szét magad a következő lépésen, valahogy mintha az öledbe pottyanna:D
(Na csak így legyen ez most is :P;)) hi hi hi:D)

most élj!

Idő. néha egy akkora rohadt nagy ellenségemnek érzem. Egyszer mert...teljen és múljon már. Gyógyuljanak az emberek sebei, felejtsenek/ felejtsek már végre, érkezzen el a várva várt "alkalmas idő", a várva várt nap, esemény. Máskor meg álljon meg, tartson örökké a pillanat, az érzés, az érintés.
És közben meg tanulsz élni a pillanatban, a jelenben. Nem a múltadban és nem az előre naivan vagy optimistán (esetleg pesszimistán) megkreált jövődben.

egy mondat ereje

A kevesebb néha több. De, hogy sokszor a mennyire kicsi, mégis mennyire sok...
Egy fél, levegőbe elejtett mondat. És azt érzed, hogy az a fél elszólás, beszólás rengeteg. Egyszerre ismered azt az embert. Érted ahogyan él, érted ahogyan gondolkozik, érted amiket megtapasztalt és ahogyan lát téged.
És ő nem is gondolná, hogy azzal a fél mondattal mennyi mindent mondott, és mekkora hatással volt rád, az életedre, talán arra is ahogyan saját magad látod. És soha nem fogtok róla beszélni. Mert ő amúgy sem tudja, hogy mondott bármit is ami fontos, és amúgy is... az az egy mondat több volt mindennél. Nem kell ragozni, nem kell magyarázni, hogy azt hogy értette, vagy miért értette úgy. Ha megbeszélésre kerülne, elveszne minden varázsa a dolognak, és az is lehet, hogy neki oly jelentéktelen volt, az a számodra oly nagy kincs.
Így sok év után, vagy sok hónap után is, vagy csak napok óta, amióta egy ilyen újabb mondatfoszlány elért hozzád, e körül forognak a gondolataid időnként, és ízlelgeted ennek az egy ártalmatlannak tűnő mondatnak az ízét... és érzed ahogyan formál belülről, csendesen.

net

s akkor lopjuk a szomszéd wirelessét :P:D hi hi hi;))így jár az aki nem védi le:P

vége

Minden szesszió végtermékeként, már hagyományként... egy záró bejegyzés.
Azt hiszem ez a szesszió a leg-ek időszaka volt. A legnehezebb, a legmotiváció-hiányosabb, mégis talán a legsikeresebb, a legbulizósabb, a legtöbb mélypontot megélősebb, a legnagyobb felállásokkal telibb. Annyi minden történt, hogy csak sodródtam, nem volt időm átgondolni mindent, és sokszor szándékosan le is állítottam a csapongó gondolataim kavalkádját.
Szép és kusza volt. De most lesz egy hetem átgondolni, meg hányni- vetni, rendszerezni, kipihenni, lezárni.
Remélem, hogy hasznos kis vakációm lesz. Főzök majd nagyokat (nyámi- nyámi... Isti belém verte a madár tejet, az lesz az első:P), pihenek, azt olvasok majd ami engem érdekel, éjszakába nyúló traccs partykat nyomunk a hugicámmal :D Mindezt egy hétig, kolozsvári élet nélkül, és világháló mentesen :D
Kell ez most... a leghúzósabb félév elébe nézek :-s Ja nem is írtam még... az államvizsga mellé, Emővel tovább dolgozunk (az oly nagy sikert hozó tavalyi TDKs kutatásunkon)egy újabb publikálás szagú projekten. Egy teljes kis könyvet kellene kiadni, ez úttal nem csak társszerzőségről szólna a dolog:P:D és úgy fest, hogy márciustól kapok egy műsort a Mária rádióban, és akkor indul ott is a meló.

nem ismersz

Fúúúú, de nem állhatom, ha azt hiszik rólam, hogy ismernek, hogy tudják milyen vagyok, hogy tudják, hogy velem "ezt nem lehet", vagy éppen "te úgysem haragszol meg ezért". Mekkora egy skatulya ez. Nem akarok skatulyában élni, de az emberek abba kényszerítenek sokszor, és ez megfullaszt. Nem olyan vagyok amilyennek gondolsz, ha csalódni is fogsz bennem, el kell keserítselek: nem bennem fogsz csalódni, hanem abban a képben amit kialakítottál rólam. Ismerj meg, beszélgess velem, láss különböző élethelyzetekben. Az alapján valamit már ismerni fogsz belőlem, de akkor sem teljes egészében engem. Elveszed tőlem a fejlődés és a változás lehetőségét. Már ma nem az vagyok aki két hete, aki egy hete, aki a reggel voltam. Azóta annyi minden megváltozott bennem/ körülöttem.
Ja és főőőőőleg: ne gondolj arra, hogy én mit gondolok. Úgy sem tudod kitalálni, pont úgy ahogy én sem a te gondolataidat. Ez egy másik gyengém, ha azt hiszed, hogy tudod, hogy mit gondolok bizonyos helyzetekben, bizonyos helyzetekről, bizonyos emberekről (akár rólad), beszólásokról. Ha tudni szeretnéd mi jár a fejemben, kérdezd meg. Nagy valószínűséggel válaszolni fogok rá;)