2011. január 28., péntek

visszatérés

Két hét. Nem is keresed a társaságát, haragszol rá, nem érted Őt, eleged van mindenből, és meginogsz mindabban amit eddig tudtál, tapasztaltál Róla. Aztán hirtelen mindent megértesz, napnál világosabb lesz a dolog. És újra ujjongsz, és énekelsz Neki az éjszaka közepén, a deres hidegben, a bentlakás teraszán, és odabújsz Hozzá, mert ugyan tudtad ez alatt a két hét alatt, hogy úgy is Ő a legfontosabb, most újra érzed is.
Hát így tértem vissza az én Istenemhez :D

2011. január 25., kedd

más és hasonló

Olyannyira mások vagyunk... ami nekem örömet okoz, az másnak lehet, hogy közel sem, ami nekem cuki, azt lehet, hogy más bénának vagy csitrisnek gondolja, ami nekem a szeretet kifejezése másnak mindent jelent csak azt nem. (ezt általában tudják az engem ismerők, akiket folyton ütök, verek, csípek, babusgatok, ölelgetek, odabújok, puszilgatok- nem kérdés a testi érintés az egyik szeretetnyelvem-de ezt nem mindenki érti)
És ott van a hasonlóság: amikor ugyanazon a dolgon mosolygunk, amikor ugyanazok a dolgok tesznek boldoggá, vagy éppen amikor értitek egymás szeretetnyelvét.
Igaz vajon az a nagy mondás, miszerint az ellentétek vonzzák egymást?
Nem hinném... Mindig a hasonlóságok adnak bizonyosságot: ugyanaz érdekel mindannyiunkat, ugyanazokon a poénokon nevetünk, ugyanazokban a dolgokban látjuk az élet értelmét... Nézzük csak meg a körülöttünk élőket, nem a tűz és víz jellemzi a kapcsolatainkat.
És nem gondolom úgy, hogy meg kell hasonulnunk ahhoz, hogy elfogadottak legyünk... nagyon nem.

2011. január 24., hétfő

kell ez? /szabadság?

blogolni vagy nem blogolni, ez itt a kérdés?
Ha igen, miért? Ha nem miért? Ha igen miről, és kinek, és minek?
Jó kérdések, mégis annyian csináljuk...
Mert szeretethiányos lennék? Mert nincs akinek elmondjam? Mert talán így valaki észrevesz vagy felfigyel rám? Mert én olyan jó fej vagyok, hogy azt mindenkinek olvasni kellene? Mert az én bölcs gondolataim soha senki nem futtatta meg az agytekervényei között?
Neeeem. Akkor?
Nem tudom, de megnyugtat, szeretem ezt csinálni, elégtételt ad a dolog... és miért ne? Van véleményem, kinyilvánítom, most és itt, éppen így. Hogy meddig?- azt nem tudom. De mindenre mindig tudni kell a választ? Nem lehetek szabad a saját gondolataim tengerében? Deeeeeee.

Klassz dolog ez a szabadság... Szabadnak lenni új dolgok megismerésére, nem görcsösen és sztereotipikusan viszonyulni mindenhez ami szokatlan és újszerű, szabadnak lenni nem-et vagy igen-t mondani dolgokra, a kényszer és az elvárás súlya nélkül ééééés szabadnak lenni, megmaradni annak, ami te vagy ott igazán legbelül:D

2011. január 19., szerda

3 hét

Kávé illat ébredés után közvetlenül, gyors szendvics, papír és könyvstóc elő, durran a bekapcsoló gomb a kicsi DELL-en.
Mi ez? Hát perszeeeee: szesszió van.
Izgalmasnak éppen nem mondható, de érdekes három hétnek nézünk elébe. Alig tart a három hét a harmadik napjánál, de volt már sírás, rívás az első elvérzett vizsga után az első éves szobatárs részéről, volt már sikerélmény, és volt már tábori hangulatot idéző, kilincset fogpasztával bemázolós, csengőt fogpiszkálóval kitámasztós, csorog a könnyem a kacagástól éjszakánk is, a felső szomszédainknak köszönhetően.
Amúgy uncsik ezek a napok, de mégis élvezem őket. Azt mondjuk kevésbé amikor a drága tanárnőm könyvét olvasom amiben sem struktúra, sem átláthatóság, sem állítmányok a mondatban, sem helyesírás... na de meglesz minden.

Meglepően sokat filozofálgatok az év ezen részében, ezt így a harmadik évre sikerült elkönyvelnem. Szesszióban érdekes mód az élet, eddig még át nem gondolt nagy kérdéseivel (is) foglalkozok. Lelkileg egy aktív időszak... érdekes és megfejthetetlen. Újabban a tudás és a tapasztalás dolog körül forognak a gondolataim. De nem lövöm le a a poént, érik bennem erről egy bejegyzés.

Hogy mire lehet felhasználni egyetemi létünk ezen időszakát? Óóóóóóó, sok mindenre :D
Pl: tanulásra (ugyebár ez az elsődleges szerepe), a lakótársakkal, szomszédokkal és barátokkal való közösség kovácsolásra, evésre:P :D(ebben a szesszióban mintha nem lenne erre időm... :-?), agyalásra:P és azt mondják bulizásra ;))
Hát akkor hajrá! van rá 3 hét:D

2011. január 13., csütörtök

dönteni vagy nem dönteni?

Felment a pumpám ma reggel rendesen egy transindexes hír olvasása után. Talán mert az egyik gyengémmel (döntéshozás) éreztem kapcsolatban a dolgot, de mindenképp felháborított. A cikk arról szól, hogy könnyítik a gyerek nélküli házasok válását. Beadod a váló keresetet ahhoz a közjegyzőhöz akinél házasodtatok, harminc nap múlva megerősíted válási szándékod, és 15 nap múlva elváltak vagytok. Széééép mondhatom.
Támogassuk és segítsük országunk állampolgárait ezzel a csodaszép módosított törvénnyel a felelősségteljes döntéshozatalban. Gyönyörűűűű.
Az az igazság, hogy nem tudok már csodálkozni sok mindenen. Ne házasodjunk össze, minek, úgyis csak egy papír!- mondják sokan. Ok, ha valaki valóban úgy gondolja, hogy CSAK egy papír, akkor miért nem kell neki CSAK a papír, netán azért, mert ha rossz döntésnek bizonyulna a választott fél, akkor könnyebb kilépni? Bocs... rossz döntés voltál? vagy mi vaaaaan?
Akkor minek kell nekünk a magyar állampolgárságunkat bizonyító papír? Attól mi változik? Nem pont úgy itt fogsz élni? Attól nem leszel továbbra is lemagyarozva a románok által, és attól szívedben és meggyőződésedben nem pont annyira maradsz magyar, mint eddig voltál? Ez mitől és miért másabb, mint a házasságot bizonyító CSAK papír?
Személyesen úgy látom, hogy mindkét papír a tudatosan és átgondoltan hozott döntést bizonyítása:
- komolyan gondolom, hogy veled akarok élni JÓBAN ÉS ROSSZBAN, ha gondjaink vannak szembe nézünk azokkal és nem elmenekülünk, elvégre ha minden házassság ahol felüti a gond a fejét szétmenne, megnézném, hogy egy házasság maradna-e a földön?
- komolyan gondolom, hogy magyar vagyok, közösséget vállalok a nemzettel, a nyelvével, a hagyományaival, az értékeivel.

És ezt látom a mai egyetemi rendszerben is. Ezért halmozunk papírt papírra, mert könnyű bejutni bárhová, csak a pénztálca vastagságától függ minden. Úgy van kitalálva az egész rendszer, hogy ha meggondolod magad, ha mégsem voltál képes egy jól átgondolt döntést hozni, akkor változtathass, kiléphess. Elvégre mi egy szabad országban élünk, hát nem erről szól a demokrácia?

Félreértés ne essék, nem valami ellen, hanem valami mellett emelem fel a hangom, jelen pillanatban a mellett, hogy tanuljunk meg felelősségteljesen dönteni, nem tengni- lengni a nagy világban, mert ha elszúrom, és mert ha hirtelen fellángolásból, érzelemből vagy, mert "akkor ez jónak tűnt" hozzáállásból

(Tisztában vagyok, ferdítettem a dolgokat elég keményen, de hogy tanuljak meg dönteni, ha arra biztatnak mindenhol, hogy nem kell? Ha ezt látom a politikusainkkal is a halmozottan újraszavazott törvényhozásokban is?)

2011. január 10., hétfő

nosztalgia

Fix egy éve fix ezt hallgattam nagyon intenzíven... Ma eszembe jutott. Fura az érzés ami bennem van a dal hallatán... újra. De nagyon szeretem ezt a dalt:D Még akkor is, ha még nem váltak valóra az álmaim:P:D De hiszek benne, hogy egyszer ezt a dalt őszintén, boldogan elénekelhetem:D

közösségben

Emlékeztek a "mondd ki! :))" bejegyzésemre? Nem olyan nagyon régi. A szomszédomról szólt, aki az ágyam mellett dübörögteti olykor a nem éppen halknak nevezhető, de ugyanakkor jó zenéjét... Hát akkor még úgy gondoltam, hogy román (bár már akkor is volt bennem némi kétely az előadók hallatán akiket hallgat), mostanra kiderült, nem az, magyar. Erre mondjuk egészen biztosan még a vakáció előtt rájöttem, amikor egyszer hallottam telefonálni a folyosón, és még egyszer, amikor Ági szobatársam interjúzott egyet vele.
Mára már "szia"-t köszönünk egymásnak, és néhány perccel ezelőtt váltottunk néhány mondatot a konyhában, magyarul:P
A tavalyhoz képest annyi mindenben más ez a bentlakásos élet... Hiányzik az a közvetlenség ami a tavaly volt (ilyen szempontból közösségkovácsoló ereje van a közös wc és zuhanyzó használatának), a szomszédok folyamatos ki-be járkálása, amikor bárki bármikor gondolhatta úgy, hogy bekopog, ha éppen szüksége van egy stickre, vagy egy gyufára, és minden szobáról tudtad, hogy kb kik laknak benne. Itt a folyosó felével sem vagyok témában. De mikor is lennék? Azon kevés konyhában töltött percek alatt?
De nem sírok, szeretek itt lenni, itt élni. Csak az én szeretetéhes és kapcsolatokra beállított lelkem nem kap mindig kellő elégtételt magának, csak hogy a mostani szobahangulatot ne is említsem, (ha nem csak Ágival vagyunk itthon)...
Mindenhol a közösségre törekedne a lelkem, annyira lételememmé vált a Mécses által ez a dolog az életemben:D

2011. január 7., péntek

"kortárs kolléga"

Ma az államvizsgámhoz olvastam az irodalmat. Sok száz oldalnyi van, veszem sorra a könyveket, tanulmányokat, randomra, annak függvényében, hogy melyik tetszik jobban a címe alapján:P
Ma egy bizonyos Tomka Miklós vallásszociológiáját olvastam. Jaj nagyon tetszett a pasi szóhasználata, meglátása. Egyből levágtam, "kortárs" szerzővel állok szemben. Mikor már teljes extázis állapotában olvastam a teljesen érthető és élvezhető irományát, eldöntöttem, írok neki, vagy elmegyek akár magyarországra is meghallgatni.
Rá is kerestem neten, először a fotójára. Egy idősödő, az arcáról már jól kivehetően humorral megáldott bácsika. Szimpi. Mehet tovább az akció:D
Cikket kerestem róla, és ki is fogtam a legfrissebbet... december végén meghalt...
Hm... Kaptam egy hanganyagot is tőle, oh nagyon édiiii volt a bácsi:D
Ennyit a nagy plátói tiszteletemről és rajongásomról egy szociológus iránt...

2011. január 4., kedd

meglepetés

Volt valaha olyan idő amikor fontosak és menők voltak az apró figyelmességek? Nem tudom, de nekem már nagyon rég nem volt benne részem. És hiányzik azt hiszem. Talán, mert én figyelek ezekre a dolgokra. Nem elvárásom ez, csak néha jól esik ha rám is figyelnek.
Egy sms, "csak mert rád gondoltam", egy alma vagy bármi más csak mert "ezt neked hoztam", egy messengeren átküldött dal, mert "tudom, hogy szereted ezt a dalt". Legyen ez egy kihívás számodra, aki olvasod ezt, a holnapi/mai napra. Félreértés ne essék, nem engem kell meglepni, nem nekem kell kedveskedned, hanem valakivel/valakikkel a körülötted élők közül:D
A nagy dolgok sokszor az aprókon múlnak...
(Naiv kérés lenne, ha azt kérném, hogy megjegyzés gyanánt írd le, hogy mit tettél, és milyen reakciót váltott ki a másik emberben a gesztus?!)

A kopasz nyakú tyúk és a birka meséje

Jelen bejegyzés születési dátuma a karácsonyi vakáció ellőttre tehető, amikor is megszületett az eszmefuttatás. Ági, drága barátnőm, lakótársam és szobatársam, majmom és ördögöm a társszerzője volt a megkreált történetnek egy gyengébb estéjén, és aki azóta várja, hogy ez a bejegyzés megjelenjen a blogomon:P.

Az egész Zsuzsa barátnője esetéből indult (akit innen puszilok), aki egy hónapot töltött a korházban vesegondok miatt… magyarán megfázott, nem kicsit… nagyon. Mondanom sem kell tanult az esetből: kötött gyapjú zokniban és kötött, hosszú pulcsiban valamint kötött sapkában és sálban érkezett az agyonfűtött bentlakás szobánkba, nehogy véletlenül megfagyjon a plusz 26 fokban:P Édi kis csaj a maga humorával, közvetlenségével, felszabadultságával. Nevezzük ezt a lánytípust birkának.

És akkor ott van a másik véglet: kinn a dereka, a veséi melegen tartása zéró annak a melltartó hosszúságú kabátnak és csípő nadrágnak köszönhetően ami rajta van. Kilátszik az agyonszolizott bőre a téli hidegben, csak úgy lobog a festett, reggel két órán át vasalt haja, csillog az amúgy ragyás képe a vakolattól, amit magára mázolt, mert ha a nélkül indult volna el, nem ismerné fel és nem venné észre a kutya sem az úton, karmai a szivárvány összes színében és hosszában villognak, nem is csoda, havonta 4 órát dolgozik vele a manikűrös amíg tökéletesre csiszolja őket, és magaslati levegőt szív a 15 centis magas sarkújának köszönhetően, ami legalább megnyújtja az amúgy rövid és girbe görbe lábait. Havonta 15x annyi időt tölt bevásárlással, szépítkezéssel mint a birka lányok és 15x kevesebbet azzal, hogy a kapcsolatait ápolja, hogy a tanulmányaira figyeljen, vagy, hogy azt tegye amihez igazán kedve lenne, hogy őszintén röhögjön (akár magán is), béna vihogás helyett. Ez a lánytípus a kopasz nyakú tyúk nevet kapta tőlünk.
Bevallom, torzítottam, nem minden kopasz nyakú tyúk pont ilyen, ez egy sarkított példa, de várd ki a végét.

Nem titok, birka lány vagyok, én is, Zsuzsa is, Ági is.

És akkor jön A pasi. Keresi A lányt.
Eljár bulizni, szocializálódik, ismerkedik, humoros, mondjuk egy korrekt és jóindulatú, szerető fiatalember amúgy. Koncertekre is eljár, esetleg színházba. És felméri, hogy hol mi a felhozatal… és dönt valaki mellett. Sajnos vagy nem sajnos, a birka lány ellenében a kopasz nyakú tyúk fog nyerni. Mert őt mindenki megnézi, mert lehet vele villogni, mert igazi kan csődörnek érezheti magát a pasi egy ilyen megszerzett nő mellett, hogy neki aztán nem akárkije van ám… És a többi pasi valóban ezt látja: „Fáááá, milyen egy bigéje vaaaaan”

Azt látom, tapasztalom manapság, hogy a fiúk „rendes” lányokat keresnek, de nem találnak. „Legyen hűséges, megbízható, szerető, pörgős, vidám, családias.”
Sajnálom társadalmunk férfi tagjai… az ilyen lányt úgy hívják egy szóval, hogy erkölcsös, aki nem fog sem villantani, sem vihogni a haverok előtt a kedvetekért, hanem a sarkára fog állni, ha nem tetszik valami, kikéri magának, hogy nőként kezeljék, és cserébe szintén odafigyelést, gondoskodást és szeretetet kér, nem pedig azt hogy a legtrendibb és méregdrága csizmába mehessen a hétvégi buliba, ahol „mindenki ott lesz aki számít”.

Az egész csak ott romlik el, hogy ezt látva, mi birkák néha igazán és őszintén tyúkok lennénk. Tip-top cuccokban, menő frizurával és tökéletes kozmetikával. Ha már a belső értékeknek nincs értékük, akkor hozzuk ki a dolgot a külsővel, hogy ne érezzük magunkat gáz csajnak

De mit kell tennie egy birkának, hogy tyúk legyen? Le kell nyírja a bundáját, be kell üljön a kemencébe, hogy piruljon meg egy kicsit, a tollait színesre kell fesse, rendszeresen el kell járnia restaurátorhoz, karmokat kell növesszen vagy tetessen, és a legfontosabb: vagy bankot kell mindehez raboljon, vagy hülyék kell legyenek a szülei, vagy találnia kell valakit, aki a „szeretetét” a bankkártyájával viszonozza.

Elnézem birka barátnőim, szinte mindannyian önbizalom-hiányosak, azt érzik, soha nem találhat rájuk a filmbe illő, igaz szerelemmert nem elég jók hozzá, mert soha nem fognak tetszeni igazán senkinek csak azért akik ők maguk, kicsi cicivel, talán egy kicsit nagyobb popsival, hassal vagy úszógumival, egy nem túl előnyös orral, rövid és görbe lábakkal, kusza hajjal, két három pattanással, mert még a rendes fiúk is a „jobb nőt” választják... de az nem számít, hogy neki is esetleg sörhasa van, alacsony, nincs tartása vagy ragyás a képe...

Egyszer egy kedves barátom azt mondta, hogy vannak szép lányok, és vannak aranyos lányok: na én aranyos vagyok. Akkor kicsit rosszul esett, mára már értem :D
Lehetnék kopasz nyakú tyúk, de nem akarom, hogy azért szeressen valaki ahogyan kinézek, amiért olyan tipp- topp csaj vagyok, hanem magamért szeressenek:D és igen, azt szeretném, hogy megismétlődjön az életemből a story, amikor a barátom bemutatott egy barátjának, aki ezt mondta két óra után: „Nagyon vagány kis barátnőd van, nagy mázlista vagy, nagyon bírom, olyan jófej.”
El akarom hinni, hogy jó és elég mindaz amit Isten alkotott, és egyszer valaki ezt fogja szeretni, értékelni és arra fog vágyni aki én vagyok, a lemosott vakolat alatt, a magassarkú hiányában alacsonyabb, a kivágott pulcsi helyett a meleg otthonkában flangáló életvidám, és szeretetemet adó nőt.

2011. január 3., hétfő

első

Először is! Kívánok minden egyes olvasómnak egy boldog, szeretet, sikerek és szerelem teli (:P) ÚJ évet:D

Visszaértem a kolozsvári otthonomban. Három kolozsváron töltött nap után, a saját otthonomba is beértem... nem gondoltam volna, de szatmáron otthon ülve, honvágyam volt, kolozsvárra... Alig vártam, hogy az ágyikómban aludjak, hogy Ágival ébredjek reggelente, hogy pörögjön itt az életem, hogy a számomra kedves emberekkel legyek újra.

Ha mondhatok ilyet, akkor azt hiszem az lesz az új évi fogadalmam, hogy többet fogok írni. Magam miatt, miattatok... sok oka van:D
Holnap kezdem:P:D
Ha nem tetszik az ötletem dislikeold:P:D Ha tetszik... akkor repülj velem a szavak szárnyán:D