szabadság

Ma először havazott itt. Kutya füle, hogy a gyermekek, hogy ujjonganak a hónak, ha velem hasonlítjuk össze őket. Újjongtam, szaladgáltam körbe a házba, egyik ablaktól a másikba, fel a szobámba a fényképezőgépért: ablakot kinyit, fotó katt, kiszalad az utcára, fotó katt. Letölt, feltölt, mosolyog:)
Tegnap este pedig egy hatalmas színházban panto-t néztünk, az Aladdint(kicsit színdarab, kicsit musical, sok táncossal, interaktívan- ez amolyan "kötelező" dolog itt karácsonykor, mint otthon a szilveszteri kabaré:P), és akkor is azt láttam, hogy lelkes vagyok, benne vagyok a közönséget megmozgató minden dillóságban, és élvezem, és visitok, és nem feszengek, még akkor sem, ha körülöttem az emberek igen. Egy ideig olyan gyermeknek éreztem magam e miatt. (amúgy is a nézőtér fele gyerek volt:P) Itthon is úgy tudok örülni a sok dilloskodásnak, és még a gyermeknél is jobban benne vagyok a mókába, sőt igazából csak én merek hülyét csinálni a gyermek előtt magamból. Aztán ma, a hóért való ujjongásomban kicsit megint kivülről néztem magam. És mielőtt lelkiismerefurdalásomnak, és a "nem vagyok felnőve", "komolytalan vagyok" gondolatoknak teret engedtem volna még jobban, mint amennyire az előjött bennem, Isten véleménye jutott eszembe, és ő jó eséllyel azt mondaná,hogy ezt ami bennem van ilyenkor úgy hívják, hogy Istengyermeki szabadság. Olyan szabadság, amit csak Ő tud adni, amiben nincs gátlás, de van jókedv, felszabadult érzés és öröm:) s ez olyan jól esett. Csodás volt a felfedezés: szabad vagyok. Mindent amit teszek örömmel és szeretettel teszem (kivéve amiért néha háborgok:P), és ez tudja kárpótolni a nehéz, magányos vagy éppen angol-kóros napokat :D

mosogatógép

Ma jót kacagtam magamon... tunyulok:P:))
Mióta itt vagyok valahol magamban időnként háborgok, hogy mi a kőért nem lehet egy poharat magad után elmosogatni, miért kell mindent mosogatógépbe tenni? Ittlétem első reggelije után elmostam magam után a műzlis bögrét és a kanalat, mert, hogy mi abban a nagy was ist das, és feltettem az edényszárítóra, és egy fél perc múlva valamki bevarázsolta a mosogatógépbe. Ergo az óta, nem is próbálkozok. Bár baromság, mert a javát, a dzsuvát úgy is le kell vakarni a kagylóba, akkor a laza részét miért nem lehet elintézni ott? Amúgy is gamat munkát végez egy nehezebb esetben a gép... plusz sok vízet és áramot fogyaszt... akkor minek?
Summa summárum, soha nem lesz mosogatógépem... na de a lényeg:P
Ma az utolsó tiszta műzlis bögrét "elhasználtam" és Jasmin még aludt, ergo amikor felkel, neki is kell enni valamiből, de tiszta nincs. Na most mi legyen? Nézem a mosogatógépet. Megállapítás: még nincs tele, nem tudom elindítani. Végignéztem mindent: nincs tiszta bögre sehol... na most mi legyen?
Aztán kicsit későre, leesett a 25 banis, h kézzel el lehet mosni:)) szépen eltörölöm, beteszem a szekrénybe és kész:P
Jaaaaaaaaaaaaaj:)) Kezdődnek a bajok:P

röviden, tömören

Gyáááá, tegnap akkoraaaa este volt :D
Címszavakban: szülinap, az új barátaim, kínai kaja: kb százötven- hetven mindenféle kaja kipróbálása a tenger gyümölcseitől, a rákon és nem is hallottam, nem is láttam soha, nevenincs dolgokig, móka és kacagás, fotók, piros köröm:P és egy új lengyel barátnő:D
A mai nap szembesülése: megnősült az egyik ex-pasim.
Napi édiség: James (6 éves) útba az uszodába run away, run away, run away baby-t énekelt:))
Következtetés: az első hónap mosolyteli zárása:D Remélem ez a következő hónap előzenéje is egyben :D

gugöl mepsz

Szeretlek google maps <3 Te magyarázol a világon a lejobban és a legszemléletesebben :D És szeretem, hogy van sziti vjú-d :D

szürke

Ülök a gép előtt és úgy olvasnék/ néznék valami izgiset. Valamit ami mosolyt fakaszt az arcomra, valamit ami jó érzéssel tölt el... és nem találom. Update-em minden friss infót az X faktorosokról is már:))
Kicsit Való Világ villába érzem magam. Minden van, mégsincs semmi. Klassz az internet s a minden nyavajarontás, de hiába iszogatok kávét skype-ás közben, attól még nem boxolhatom meg a másik ember vállát, ha hülyeséget beszél, vagy nem ölelgethetem meg, hiába van akárhány megapixeles kamerája, nem látom a szemében önmagam, a csillogását. Amúgy azt hiszem, hogy eleve elkönyvelem az angolokat felszíneseknek és butáknak, ami az élet dolgait illeti. (érdemes volt tanulnom a sztereótípiákról évekig, hogy most kiírjam nagy bölcsen a világnak a sajátjaim:P)
Hiányzik a pörgős életem, a zsongás, a történések kavalkádja, a nagy beszélgetések, órákig, és az, hogy kellene idegesítsen ha otthon felejtem a telefonom, ha elmegyek valahová. Itt bátran akárhol hagyhatom... mind1 neki... és sajn nekem is.
Hiányoztok ti lökött arcúak, akik ezt olvassátok, mert ti vagytok a szín az életemben :)

good food

 Ma ettem steak-et. Ugye a nagy híííííres angol kaja. Megfogadtam mindent kipróbálok, semmire nem mondom azt, hogy fúúúú büdi, vagy undi vagy bármi:P A steak-hez egyenesen érdeklődve áltam, már alig vártam, hogy legyen. Hát volt:P

Két újnyi vastag és rohadt véres. Ahogy vágtam, a vér folyt a tányérba... guszta mit mondjak. Igazából otthon én nem csinálnék semmi pénzért, de itt jó volt. Az ízével nem is volt bajom, csak a látvánnyal és a tudattal. A következő amit nagyon várok az a kenyérre kenhető, teljesen nyers beaf steak változat :D
Oh de hadd osszak meg egy nagyon cukiságot e téren:D
A múltkor vásároltunk a nővel, és néztük a fűszer hadakat, ami legtöbb valami ócska por alapanyag... na mind1. Volt Provancé-i fű (az oregánóval egyetemben ez a másik nagy favoritom), s mondtam a nőnek. Na ő persze nem ismerte, de mondta, hogy vegyük meg :D (Újjongtam, mint majom a farkának, avagy tyúk az első tojásának), és ma a vacsinál éreztem a steak-en, hogy az van rajta, de nem szóltam. Kicsit később a nő mondta, hogy azt tett rá, és csodás:D he he he:D
Már alig várom, hogy roppintsak valami otthoni kaját nekik, hadd pislogjanak mellette. El is terveztem, hogy nokedlis pörkölt lesz. No kb ennyi most a gasztronómiai helyzetjelentésről :D

röpke helyzetjelentés

Minden egyes internetes bejelentkezős izé kikészít ma:P 66 biztonsági kérdést, meg mindena bú-bánatot feltesz, hogy biztosra menjen, hogy én vagyok, mindez, mert hirtelen több ezer kilóméter távolságból írok már. Megérkeztem az elközvetkező egy évem új lakhelyére, Crewe-ba.
Oh nagyon csodás minden. Bár még a híres angol feeling nem igazán ért el, szeretem itt. A család csodi. A nő ennivaló, a gyerek cukorka, a ház édi, a szobám csajos és pretty, a hangulat feszélyezetlen.
Egyetlen bajom van... folyton éhes vagyok, és ízetlen a kaja. Eszek, és mégsem érzek semmit. Sem ízben, sem tartalmában. Borzasztóóóó, sőt még annál is rosszabb. Azt hiszem most értem azokat a megjegyzéseket, hogy semminek nincs íze külföldön. Áve magyar konyha:D
Majd írok az itteni életemről, csak most még minden olyan friss. Egy napja vagyok itt. De amint az agyam, a két órás időeltolódás, és a programom, tennivalóim is helyre állnak írok.

:D

Amiért még három hónapja tövig rágtam a kefét mára olyan szépen kisimult az életem térképén. Tanulok nem aggódni, hanem bízni és hálás lenni. És fúúúú, igeeeen, van miért. Három hónapja is volt miért, csak én éppen a kefe rágással voltam elfoglalva főállásban.
Az a lényeg, hogy Dsidának igaza van, és Dsida klassz költő volt, és Dsida nem hiába nagy favorít:
"Szép a világ, gyönyörű a világ"
Következő kefét rágni kezdős periódusomban majd erre akarok emlékezni :D

végét járva

s akkor államvizsga rulezz, s szombati ballagás szervezősdi. s lesz zöld szalagos ballagó kalap, s tóga, s közhely duma, s nem csak (mert, hogy az én beszédemben nem fogok olyat írni:P), s család, s virágok, s valami felfoghatatlan érzés, hogy ... vége?! Tényleg ennyi volt az akadémiai három év, amiről még most volt, hogy csak álmodtam...
Még olyan távolinak érzem a "teljes életem a saját kezembe veszem" dolgot... De nincs mit sopánkodni... az jön. És én bizonytalanul lépkedve, de napról napra egyre inkább a saját utam járom majd.
olyan kettős minden... azt hiszem ez az az érzés, amikor az embernek az egyik szeme sír a másik meg nevet.
Persze, itt van még a mesteri, de az már nem olyan, mint az alapképzés...



Eddig azt hittem, hogy velem van a baj. Hogy túlaggódok dolgokat, hogy már lassan szorongok, ha a jövőmre gondolok, aztán be kellett lássam: ennek itt és most helye van, és nem bánom. Igyekszem normális dologként felfogni, és tudatosítani: nincs világ vége, sőőőőőőőt :)

"Kell a frászba, férfi a házba"©

:)) Sokadjára bebizonyosodik ez a dolog szerény kis bentlakás szobánkban. Még anno domini Ági fogalmazta meg, miután egy késsel összecsavarozta se perc alatt a szétment széket:P Villanykörte, csepegő csap, eldugult lefolyó, szétment szék, bifices ablak, függönytartó... még egyik sem tudott kifogni rajtunk.
Néhány perccel ezelőttig az ablak piszkálta a fantáziám. Napok óta nem volt becsukva, és ez nem is baj, mert akkora a hőség, hogy lehetetlen bírni, csak este ne lenne a sok nehezen megszerethető kis állatkával tele a szoba, pláne, ha a jó ember leánya még éjszaka is dolgozna valamit. Na igen kezét csókolom, csak, hogy rájöttem néhány napja, hogy valami baja is van az ablaknak, mert nem lehet becsukni, de nem tudtam rájönni mi a baja. Bár a hőség miatt nem érdekelt és nem volt fontos a dolog. De ma este új szellőztetési és tanulási stratégiát dolgoztam ki, és ennek fényében, az ablakot be kellett csuknom. Na jó jó, de hogy?!
Hát Matyi szomszédunk :D:D:D perszeeeee. Na de mivel soha nincsenek sehol a férfiak, amikor szükségünk lenne rájuk... a sötétben (mert ugye ha villanyt kapcsolok ellepnek a szárnyas állatok:P) kitapogattam, és addig variáltam, amíg rájöttem az ablak azon bajára amire napokig eddig nem, és nagy hősiesen megszereltem:D
Tanulság... fogalmazd meg te magad:P Nemenként úgy is eltérő lesz :P
(Infós fiuk, persze ez rátok neeeeeeeem vonatkozik :D:D:D:P:P:P)

karfiol update

Már egy ideje latolgatott tervem kivitelezésre került tegnap. Majonézes karfiolt csináltam. A nagy megvalósítás már akkor jól indult, amikor a konyhában, a szomszédember az illatát dicsérte, és vázolta: már bánja, hogy gombát vett és nem karfiolt, pedig ő is gondolt a dologra. What a pitty:P Közben megkérdezte, hogy fokhagymát is teszek bele, mert az ő nagyija azt is szokott. Hát én szemlesütve megvallom, soha nem ettem ilyen kombinációban... De ezt nem ecseteltem, rövid "nem" volt a válaszom. Bár én aztán tényleg mindenben szeretem a foghagymát, töménytelen mennyiségben:P
Anita szobatársam messziről húzta a orrát, és meg is jegyezte: mi van, újabban átmentem vegába? Azért csak nem hagyhattam ennyiben a dolgot, megkóstoltattam vele... és minő meglepetés... ízlett neki:P De ő is egyből azzal jött, hogy foghagymát nem teszek bele, kérdezteti a barátja?:))
na mondom jól van akkor... NEM!
Mára, azért mégsem bírta ki virtuóz gasztronauta énem, hogy ne próbáljam ki a dolgot, így megupdateltem egy cikk fokhagymával a maradékot, aztán vissza a hűtőbe (nyugiiiii, mindent dobozban zárolok:P), hogy érjenek össze az ízek.
Anyuciiiiiii... ez így brutál jó:D

Húgicám dalolása- ballagás

mólón

A tegnapra oly nagy hacacáréval sokadjára beharangozott világ vége nem következett be. Biztos, a bácsika majd elmondja, hogy bocs... bific csúszott a számításaiba... újra.
Ennek örömére... na jó, nem ennek az örömére, hanem, mert gyönyörű nyár van már Kolozsváron és mert tapasztalom, hogy net nélkül nem lehet tanulni, de vele sem... gondoltam egy nagyot. Lemegyek a tópartra, amit mi csak lazán molónak hívunk:P és leviszem a könyveim, tanulmányaim, és ott fogom elolvasni, jegyzetelgetni. Persze Jézus szerelmes levelét is levittem :D Gondosan, mint a kisdiák bepakoltam mindent az iskolatáskába: könyv, tanulmány, papír, mappa, pix, ceruza, napszemüveg, víz :D Minden kész, mehetünk :D

Szinte elkeseredtem és eldöntöttem, hogy esélytelen lesz a nagy lelkesedéssel betervezett projekt kivitelezése, de összejött nekem, a sok sok ember de főként horgász ellenére, akik ellepték a tópartot.
Kaptam egy csendes, fa árnyékot, ahol attól bepirított a napocska:D Ez a mai tanulás megért mindent. Nem lenne egy nagy butaságot rendszert csinálni belőle, de tényleg :D

És nem volt az, hogy hogy süt a nap és milyen jó idő van kinn, és én benn kell tanuljak :P jupiiiiiiiii:)

egy mosoly ereje

Olyan lazának és olyan természetesnek veszem a mosolyt. Rájöttem, soha nem gondoltam bele különösen a tartalmába, soha nem voltam hálás azért, hogy nap, mint nap ott az arcomon, hogy lassan már az alap arcvonásommá vált. Persze, vannak napjaim, legrosszabb esetben periódusaim, amikor nincs hozzá hangulatom, kedvem, energiám, amikor nem jön őszintén, de elmúlik nekem. Mindig is úgy gondoltam, hogy soha semmi nem lesz képes olyan mélyre vinni engem, hogy teljesen elhagyjam magam, hogy ne a fényt lássam, az alagút végén, még akkor is, ha nagyon hosszúnak tűnik az az ominózus alagút. Soha nem fogom úgy gondolni, hogy az élet csak rosszat ad, és értelmetlen szeretni, a jót tenni, hinni és remélni a tündérmese szépségű életben, bármilyen fájó tapasztalat után is. És ebben erősít meg az egyik kedvenc Igém is: Róm 8, 38-39 (amit egyszer egy Jehova nőnek beolvastam nagy dicsőségesen:))... kár, hogy az Ő bibliájában ez nincs benne... milyen szegény a lelke e nélkül...), ami azt mondja, hogy soha semmi nem tud elválasztani engem Krisztus szeretetétől:D:D Valóban hiszem, hogy ez igaz, Jézus maga ígérte, és Ő betartja minden szavát.


Egyszer elmosolyogta magát, csodaként emlékszem az arcának a vonásaira. De kár, hogy nem ismeri Jézust...

film nézéstől ihletve:D

féltél már szeretni? féltél, hogy szeressenek? csak ingyen és bérmentve? Isten így szeret, és egy napon lesz valaki, aki hasonlóan nagyon fog szeretni... nem tökéletes szeretettel, de emberileg mégiscsak maximálisan. azt hiszem azt is el kell majd pont úgy fogadni, mint az Isten szeretetét, amikor aktuális lesz... Addig meg készíthetem a szívem arra, hogy szabad legyen szeretni és a szeretetet elfogadni...

így

add oda. örülj! higgy! remélj! bízz! várj! fogadd el! bízz! bízz! bízz!

wonderful

megfelelni

Nagyon erőteljesen feljött bennem a megfelelni akarás dolog. Ha megnézzük életünk minden területe arról szól, hogy meg kell felelni. Jól kell teljesíteni az egyetemen, vagány alaknak kell lenni a baráti körben, nem lehetsz unalmas, vagy nem trendi, bizonyítani kell a szülőknek, hogy ügyes vagy, meg kell mutasd magadnak, hogy te még erre is képes vagy, Istennek is, hogy te igazán egy törekvő gyermeke vagy. És akkor ott a sok motiváció arra amit csinálok, és ha mélyen a dolgok mögé nézek, minden motivációmat egy megfelelni akarás mozgat. És aztán, ha már bizonyítottam, várom a visszajelzést. Hogyan? Dicsérő szavakban, elismerésekben, bókokban, kommentekben. Annyit hangoztatom magamnak, hogy szabad vagyok mindentől és mindenkitől, és olykor rájövök, hogy lehet, hogy mégsem.
Nem akarok megfelelni, sem másnak, sem magamnak, sem senkinek. Szabad akarok lenni. Teljesen.

És akkor ennek a felismerésnek a súlya alatt, most először valaki bejelölte az egyik postolásomra, hogy nem tetszik neki. Hirtelen előtört belőlem az újabb megfelelni akarás: akkor letörlöm a bejegyzést, ha már nem tetszik valakinek. Ez akkor mégsem maradhat itt. Biztos vannak többen akiknek nem tetszik. Nekem sem tetszik, de olyan hangulatomban írtam. És jött a mentegetőzés saját magam számára: de hát én nem is ilyen vagyok alapjáratban... jogos, ha nem tetszik, és jogos, hogy akkor le is törlöm.
És hirtelen az agyamban megfújta valami/Valaki a sípot, hogy:állj! Mit csinálsz éppen? Azt gondolod, hogy attól vagy értékes, hogy mit gondolnak rólad? az adja az értéked, hogy ki hogyan lát és tetszik-e amiket írsz vagy sem? Hogy tetszik-e a facebookra kivirított fotód? Hogy megdicsér-e, ha jól végeztél el egy feladatot? És tudtam a válasz: nem. Az én megfelelni akarásom az a buta alkalmazás is, hogy az emberek jelölgessék, hogy tetszik-e amit írtam, vagy sem. Nem vettem eddig észre, hogy itt is azt a megerősítést várom, hogy jó vagyok-e?
Ez egy blog. A bemutatkozómban megírtam: nem mindig gondolom úgy hosszú távon a dolgokat ahogyan per pillanat leírtam. Sokszor csak kiírom a feszültséget magamból, aztán lenyugszok, átgondolom, máshogy látom. De ez normális: fejlődök, formálódok, tanulok. Amit megírok az az én véleményem, ami nem kell a más véleménye is legyen. Eddig is tudtam, mégis... na...
Summa summárum, a buta alkalmazás, ami erősítette a megfelelni akarásom, és korlátozta a szabadságom végérvényesen repült.
Igazi akarok lenni! Én, én akarok lenni! Nem az amit/akit elvárnak, hogy legyek.

hűséges minden ígéretében

Egy dolgot megtanultam Istenről az alatt a pár év alatt amióta Vele igyekszem járni életem útját: soha nem ad derült égből villámcsapást. Előtte valamilyen úton- módon de felkészít rá.
Édi nagyon: velem mindig kimondat dolgokat, beláttat dolgokat, és aztán a konkrét helyzetben eszembe juttatja, hogy: "Emlékszel amikor azt mondtad.../ Emlékszel amikor azt mondtam...?"
Aztán pláne, amit egyszer kimondat velem, abban próbára is tesz... cseles:) Milyen jó, hogy akarta, hogy többször és hosszan beszéljek már arról, hogy Ő hűséges minden ígéretében :D És milyen jó, hogy beszéltetett arról, hogy Ő mindig küldd "prófétákat", csak akard észrevenni:) És milyen jó, hogy most ezekre mind mind emlékeztet és fogja a kezem, hogy kőbe ne üssem a lábam ... ma is:)

így látom, gondolom?

Kitöltöttem egy political compass kérdőívet, mert, hogy az állítólag beméri, hogy milyen politikai irányultságú vagy. Izgisen hangzott órán, amikor a tanár ajánlotta, hogy töltsük ki, mert "úgysem az fog kijönni amire számítanak:P"
Egy egy kijelentésnek a válaszáért meg is szenvedtem néhol:P (mondjuk ez betudható a gyatra angol tudásomnak is...)A kijelentések minden területről voltak: gazdaság, emberi jogok és egyenlőség kérdése, család, vallás, vezetés, hatalom s még egy csomó minden. Summa summárum a világról alakult vélekedésem közel eset a Mahatma Gandhi-hez, magyarán inkább szocialista vagyok. Legalábbis ez alapján a teszt alapján.
Mostanában elég sokat foglalkoztat az, hogy hogyan látok dolgokat... Anno domini, első éves gólyaként, kis liberális voltam, aztán szép lassan átalakult egy csomó minden, és máshogyan kezdtem el viszonyulni dolgokhoz. És talán nagy hirtelen egyből átmentem konzervatívba. Újabb változás, újabb szemléletmód, aztán újabb és újabb... és mindez addig, hogy most meg... nem is tudom.
Azt tudom, hogy hogyan szeretnék gondolkodni, és élni, mégsem teszem, mégis az elmélet és a gyakorlat között valahol valami hiba akad a rendszerbe. Mi van velem? Megint nagy változások szele fúj nálam. Fúúúú, de nem bírom ezeket az időszakokat... grrrrr.

bekategorizálva

A blogspot új kategóriába csoportosította a blogocskám az alapján, hogy kik olvassák, és milyen témákban írok:) és tetszik ahová került :D pötyögtettem a "következő blog" alkalmazást, és gyáááá, nagyon cuki és jófej emberek blogjai között kaptam helyet:D Mondjuk a "2 pulikutya tulajdonosa vagyok" kezdetű bemutatkozó szöveget író nő nem értem hogy keveredett oda, de nem is ez a lényeg :P
fúúúú, máj szag van a szobámban:P ablakot nyitok:P:))Na nem éppen:))
van egy lány, aki ilyen csajos dolgokról ír, és van egy aki Istenről (olyan pretty nőiesen:P)és egy pasi aki mind kritizálja azokat a dolgokat amikkel szembesül és megkérdőjelez mindent (magyarán van neki szeme, és használja, ami ma már egyre ritkább:P), és van egy rákos valaki aki arról ír, hogy hogyan éli meg a chemo-kat és mikkel bátorítja Isten, na és ezek közé a blogok közé lettem bepottyantva:D

munka

Ma seggbe rugandó vagyok:P Lusta és pffff... Éppen államvizsga olvasmányt "olvasok", és "írok". Érted... idézőjelben...:P
Igazából mindig is szerettem a határidőket... nagyon. Főleg a határidő előtti intenzív néhány órát, az aktív munkaidőt:))
Anno domini, első éves, Erikával élős időmben is ez volt, és klassz volt, mert kiegészítettük egymást. Mindketten leültünk tanulni, és amikor valaki nagyon intenzíven "tanult", a másik beszólt neki :)) és ez atom volt, mert mindig számon voltam kérve, és ugyanakkor bátorítva, és inspirálva is voltam.
Most is kellene ide mellém valaki, aki néha elköhögi magát, ha nagyon belemélyülnék a "tanulásba", és aki mellettem szintén valami értelmessel foglalkozna:P
Szomorú, de külső motiváció kell, mert amíg nincs határidő előtti 'szorul a hurok, ég a gyertya', én nagyon lazán elbalettezem az időmet... Na de hátha most erőt veszek magamon, és miután itt meggyóntam a világnak, végre változtatok is valamit:P
Kívánj sok sikert:P:D

tudni- tapasztalni

Egy ideje már kérdés számomra, hogy mit tesz valakit éretté? A tudás avagy a tapasztalás? Olyan világban élünk, ahol mindent tudhatunk. Azt hisszük, hogy tudjuk, hogy működik az emberi lélek, hogy mikor mi a tennivaló, a következő lépés, mindenről van egy előzetes elméleti tudásunk/elképzelésünk. Aztán a tettek mezején... Elméletben, már tudok feleség és édesanya, jó üzletasszony és egyben jó keresztény lenni, és, hogy minden csodás legyen, tudom, hogy hogy kell helyesen és jól kommunikálni. Mindezt, mert olvasok, mert tudok, mert gondolkodok, mert elképzelek.
Avagy ott van a tapasztalás, mint előzetes tudás. Ez ugyan, már nem elméleti, de vajon mennyire valós? Teljes képet mutat, vagy csak egy tapasztalat alapján hisszük azt, hogy ismerünk bizonyos jelenséget? Tapasztalunk, de nem merünk újra tapasztalni. A kudarc bátorságot és újrakezdést öl.

Sokat tudunk, keveset tapasztalunk, sokat félünk.

A kor előrehaladta az érettség előrehaladtával jár? van a kettőnek köze egymáshoz?

ma is

És ma is... és minden héten újabban. Köszönöm, hogy itt vagy vasárnap esti öröm és igazi béke :D

Annyi a világ, amennyit beletöltesz:)

Életem eddigi egyik nagy álmát váltottam valóra: meglepi szülinapot szerveztem. Áginak. Szétizgultam az életem, hogy minden rendben menjen, néhányszor megdőlni is látszott a nagy terv, avagy sokkal inkább túlbonyolódni és lelepleződni, de summa summárum, sikerült :D Nem amolyan filmbe illő, hanem sokkal inkább olyan kis kedves, édes dolog kerekedett ki a dolog végére. Volt gyertya és hangulat világítás, és DJ és jó zene, iszogatás és táncikálás, és ami a legfontosabb, hogy mi voltunk ott. Nem volt egy száz fős díszmeghívott had, hanem valóban azok az emberek voltak ott, akik fontosak Ági számára, ergo számomra is már egy ideje.

A szülinapi partyt megelőző nap, kolozsvári létem egyik legominózusabb beszélgetésébe keveredtem véletlenül és váratlanul. Ott ültem, egy sör mellett, egy vad idegen emberrel, akivel egy éve "ismerjük" egymást, ami abban merült ki, hogy tudtuk egymás nevét, és akkorát, de akkorát beszélgettünk az életről, a tervekről, arról ahogyan látunk dolgokat, embereket, lehetőségeket, hogy az még hasított.
Gyerekkorom óta arra neveltek, meg szerintem minden gyermeket, hogy félni kell az idegenektől, és, hogy az emberek alapvetően rosszak, és rosszat akarnak. És sokadjára beláttam: annyi a világ amennyit beletöltesz:D (Most jövök rá, mekkora atom szlogenje ez a Drehernek)Ha te szeretetet és nyitottságot tanúsítasz, azt fogsz viszont kapni, ha távolságtartást és elutasítást, akkor azt. Amilyen vagy belülről, hirtelen olyannak látod a világot is :)

másért

Azt hiszed, hogy a te gondod a legfájóbb, a legkilátástalanabb?
Akkor vedd fel a telefonod, és lásd be, másnak sokkal nagyobb szüksége van a te segítségedre, mint amekkora segítségre lehetne neked szükséged, és menj, légy te a bot, amire támaszkodhat!

újabb dal

A húgommal külön koreográfiánk van erre a dalra:P vagyis, csak a refrénre:P:)) Nem is ez a lényeg. Ma újra meghallgattam, és ma is tetszik :D és úgy gondoltam megosztom... miért ne?:D

utoljára

Mondtad már azt, hogy soha többé? Csináltál valamit úgy, hogy tudtad, hogy ez az utolsó, többé már nem? Mit éreztél akkor? Fájt? Nekem igen. Benne is volt az egész lelkem "utoljára" a dologban. Remélted, hogy talán mégsem kell ennek végleg búcsút mondanod?
Vajon ezt ugyanazzal a storyval lehet összefüggésbe hozni, amit legutóbb írtam? Hogy valamit el kell engedni, és akkor kapod az újat, ami talán jobb...

elengedni

Love you enough to let you go- van benne az egyik dalban amire éppen most találtam rá.
Húúú, igazából nagyon megtetszett. A teljes szabadság... annyira szeretni, hogy elengedni. És ez rólam szól. És arról a hitről, hogy ha elengedek valamit, annál sokkal jobbat fogok kapni. Csak amíg van valami a kezemben, a szívemben, a gondolataimban, addig az tele van, és ez lehetetlenné teszi azt, hogy elfogadjam/ befogadjam az újat.
Ne várj az újra, a jobbra, ha még szorongatod a régit, ha ragaszkodsz hozzá. Képes vagy feladni? Amíg nem, ne vágyakozz jobb és újabb után sem.

hangtalan

Ha felhívnál telefonon, ne ijedj meg, aki felveszi az nem egy férfi... én vagyok, a négy napja elment hangommal. Nagyon vicces. Négy napja olyan hangom van, hogy kell kacagjak saját magamon is amikor megszólalok:P Nem, hogy mások....:))
Három napig csináltam a dolgom, koordináltam a H.A.T képzőn, tehát szóba sem jött, hogy esetleg éppen kíméljem, így napról napra vadabb is lett. Ennek örömére, ma úgy döntöttem, bepótlom ezt, pihentetni fogom. Eleve jól kezdődött a tegnap este: jött a mail, hogy elmarad a mai egy szem órám az egyetemen. Olééééé! Így minden féle fejfájás nélkül, éjszakába nyúlóan skype-tam a holland "pasimmal" :D Mert ugye megtehetem, ha már reggel nem kell kelnem. Hi hi hi ;))
Közbe Timcsó lövi át a jobbnál jobb fotókat a konfiról, ami két hete volt:D Hát az a konferencia... Nem tudom még meddig fogok abból élni, de szerintem az marad a 2011es év legnagyobb eseménye számomra:D

my all in all

"Feltámadt" a gépem, bár szerintem sokkal inkább most halt meg. Kicserélték a hardot, ergo minden adatomnak lőttek, de végül is annyira nem sajnáltam, pont az előtt kb egy hónappal írtam ki a fontos dolgokat egy halom DVD-re. Na kérem szépen, az a lényeg, hogy háromszor akkora hardot vettem bele, de most meg olyan lassú a gépem, mintha legalább Pentium 1es számítógép lenne, bár nem tudom, hogy mi köze az új hardnak a gép lassúságához.. Borzasztó. Arról nem is beszélve, hogy három e-mailt kb negyven percig olvasok el, arról meg, hogy ha két oldal egy időben meg van nyitva, és az úgy működjön is.... ááááááááá..... ugyan máááááááááár... Tehát valamikor tíz évvel ezelőtt élek, ha az internetezést vagy a számítógép használatának hogyan-át nézem.... siralmas. És lövésem nincs, hogy mi baja lehet. Tehát te, kedves infós ha ezt olvasod... látod a nagy Schrek macskás szemeim képzeletbeli szemeid előtt? Valaki nagyon meg kellene nézze, mert ha nem... hát nem tudom mi lesz, de nagyon fájdalmas...

Idő közben rám telepedett egy megmagyarázhatatlan mennyei nyugalom a napokban. Eldöntöttem nem stresszelek semmi idiótaság miatt (hogy nincsenek meg a dolgok a hétvégére, amiket nekem kell előkészíteni, hogy még el kell intézzek egy halom dolgot, hogy nem állok sehogy az államvizsgámmal, és kedden nem totál hülyén és semmivel akarok előállni a tanárom elé a fogadoórán, aki amúgy gentlemanként tűri az én lustaságom, kusza kapcsolatok miatt, mert hogy nem funny az élet, ha nincs belőle több is egy időben, a bizonytalan és ingatag jövőm miatt, a terveim miatt). Persze ez az "I don't care" állapot azé nem a tipikus "leszarom" állapot, sokkal inkább az "elég a mának a maga baja". Hiszem, ha a jelenre összpontosítok és végzem a feladatom akkor és abban a helyzetben amikor benne vagyok, és nem egyébbel lövöm el az időm, nem engedem, hogy az egyéb dolgok kössék le a gondolataim, szép lassan, lépésről lépésre megoldódnak a dolgok.

Istennel is egy csodaszép kegyelmi időt élek meg. Érzem, ahogy nap, mint nap velem van, ahogy szeretget, ahogy meglep olyan dolgokkal amikkel tudja, hogy mosolyt csal az arcomra. Nőnapkor még virágot is kaptam Tőle: az úton egy csokor hóvirágot. Hát nem drága? Miért pont ott és akkor hagyta el valaki? Miért nem egy másik valaki vette fel előttem? Hát, mert azt nekem akarta adni :D
Tudom, aki nem hisz Benne, az azt mondja, hogy na s akko mi van, véletlenül pont ott volt, minek kell ezt Istennek elnevezni?! Nem érdekel ki mit gondol, szabad, hogy azt gondolja amit, és én is, és én nem hiszek a véletlenekben, de abban a felsőbb erőben, aki minden fölött áll, és megalkotott engem, igen.
Igyekszem Rá bízni mindent, és tényleg elhinni, hogy az Ő kezében a legjobb helyen van:)

ébredezés

Oh tudom... nagyon uncsi vagyok. Úúúúúúgy de úúúúúgy hiányzik a blogolás. De más gépén nem szivesen irok, de mostmár az enyém is rövid időn belől feltámad a halott gépek soraiból és visszatér az élők sorába, s akkor aztán durrantom újra:D

majd idén :D

Holnaptól új félév, új órarend, "új" tanárok, ha lehet ilyenről beszélni, a régi új tanárok:D Nagyon lelkesit az új órarendem, de a tárgyak sokkal inkább. Azt hiszem, ez az én félévem lesz :)
Ennek örömére, hogy ilyen kirónak tűnik ez a félév, én az első hetet egy az egyben lelógom:P Két nap a team-el Bácsban, most utoljára közösségvezetőként utána négy nap vezető képző konferencia, sok sok angollal, és még több vagány emberrel :)
Várom, hogy beinduljon a kicsi egyetemi élet újra:) órára járás, buli, szabadidős programok hada, sok sok ember, sok sok móka és kacagás:)
Máris tudom, hogy az eddigi team-re szánt időm helyett mit fogok csinálni :P:D Állitólag megyünk Barnival táncolni:) Betársul Rozi és Levi, és talán Tami és Örs is, igy még nagyobb buli lenne az egész :) Na kiváncsi vagyok, hogy mi lesz belőle:) Főleg, hogy már két emberrel is terveztem az elmúlt években a hires tánci táncit, aztán egyikből sem lett semmi. (Jó, igazából miattam... pirulós pofa...) Ja és idén végre valahára diáknapozni is fogunk álltitólag :) Már áll össze a csapat:) Két és fél éve vágyom már erre, remélem idén ez is gazdagitani fogja azt a listát, amire azok a dolgok kerülnek majd fel, amiket valami ok miatt elbénáztam vagy kihagytam az előző két évben:)

pufuleţ:P

Vannak kaják amik nyuvasztóak, szárazak, ha nem iszol hozzá valamit, ha nem lazítod fel ott fogsz mellett cuppogtatni és gülü szemű leszel tőle:P Ájjjjj de finoooooom:P:)) (Most pont eszembe jutott az a száraz beigli amivel nagylelkűen megkínáltak és mi éltünk a hétfői team-en:P Még jó, hogy Istinél volt kakaós Zuzu:D)
És igen... vannak az életben is ilyen helyzetek. Amikor olyan nyuvadósak dolgok, amikor szárazak, ott szívja fel belőled a nedvet az a valami. Mi a tenni való? Hát inni kell gyerekek:D Nem mindig a silány és kemény út az eredményre vezetőbb. Ne kínozd magad. Ott az életet adó nedű, csak nyisd ki és kortyolj belőle egy nagyot. Ááááááá (ez most a kólás reklám féle, ivás utáni elégedett Ááááá:P)
Nem kell megnyuvadni az élet pufis zacskója mellett:D

embertelen jó

Minden idők legnagyobb dala és előadója. Vigyázat: függőséget okoz!

önkontroll

Hát most rohadtul hisztiznék és kiakadnék egyet. De nem teszem. Egyrészt, mert minek?, az kinek használ?, másrészt, ahogy Barni mondaná: "nem olyan a fajtám":P Helyette blogolok egyet, utána meg ágyba tessékelem magam, és igyekszem majd valami elterelő gondolatot találni magamnak elalvás előtt.

rózsaszín nap

Ma nagy dirrel durral visszaérkeztem kolozsvári otthonomba :D Gyönyörű az időjárás itt. Ilyen tavaszi időben nem lehet nem mosolyogva rácsodálkozni a világra. pláne, hogy ma nagy nap is van:P;))
Ezzel indult már hét után kicsivel a reggelem. Egy totál aranyos bácsika volt a taxis akivel az állomásra mentem. Végig nyomta a rizsát. Azért a második kérdése az "unde mergem?" után mégiscsak az volt, hogy: "Călătoriţi undeva de sf. Valentin?"
Na szééééép:)) az ember ma csak e célból utazhat?:P
Akkor kelt fel a nap Szatmáron. Olyan volt a város látványa, h húúúúúúúú. Narancs és rózsaszínben pompázott az egész. El voltam varázsolva.
Kolozsváron meg a tavasz várt:D A taxiba az egyik kedvenc dalom ment, az egyik kedvenc előadómtól:D Ettől még jobb kedvem lett:D
És akkor a mai nap ünnepe...
A szomorú szinglik utálják ezt a napot, mert minek kell, mert mekkora baromság meg társai. Én máshogy vagyok ezzel az egésszel. Tény! Frászt kapok a lufi, párna, rózsa, maci meg hasonló güzüségektől, amik ellepnek ebben az időszakban mindent.


Eleve nem kis undorral nézek a rózsára, azok után, hogy életem egyik ominózus párkapcsolatában (ami úgy konkrétan egy hónap volt, és méghozzá táv kapcsolat is) minden egyes találkozáskor rózsát kaptam. Azóta nem is akarok látni vörös rózsával érkező pasit. Hozzon fehéret, vagy gerberát, vagy mindegy, de vöröset semmiképp, mert elfutok. Azt hiszem ezt ki kell még heverjem. (ezekre a rózsákra azért rátevődtek még ilyen olyan güzüségek: szalmaszív meg társai... :)) )
Úgy gondolom, hogy az ember életében kellenek az ünnepek, az, hogy valaminek pont akkor fokozott figyelmet szenteljen. Tudom, hogy Isten Fia mekkora árat fizetett értem az év minden napján, mégis kell a Húsvét, hogy erre újra figyeljek, hogy emlékezzek rá. Pont így van szerintem a szerelmesek napjával is. Szeretem a párom az év minden napján, de ezen a napon tudatosan is kifejezem, hogy mennyire jó hogy van nekem ő :D Nem szív párnával vagy egy "áj láv ju"-s macival, hanem a figyelmemmel, az időmmel:D
És igen. Úgy gondolom, a szerelem a legszebb érzelem, amikor érzed, hogy a kislábujjad végétől, a füled búbjáig szétvet valami belső erő, amikor csak rá tudsz gondolni, amikor arra vágysz, hogy minden percben átölelhesd, vagy csak egyszerűen ott legyen veled, amikor teljesen mindegy, hogy mi történik körülötted, mert semmi nem tudja kedved szegni, mert te most szerelmes vagy és kész, amikor nem is jársz hanem lebegsz a föld felett két méterrel és sepregetni lehet alattad.
De attól, mert nincs benned ez az érzés valaki iránt még nem kell megkövezni ezt az ünnepet.

Hát boldog Valentin napot neked is! Ha meg ebben az éveben egyedül is vagy, ne szabotáld a facebook-on mások boldogságát:P Hanem hasat be, mellett ki, mosolyt az arcra:D Minden eljön a maga idejében :D

take it easy:D

Az elmúlt években egy dolgot megtanultam... lazának lenni. Lazán felfogni és kezelni dolgokat, helyzeteket, nem kiakadni buta emberek hülyeségein, és nem stresszelni olyan miatt, ami jelentéktelen, amik "nem az élet problémái". Minek? Ja és pláne: vidulni és örülni a mának, a pillanatnak :D
Látom/ tapasztalom: ha valamit nagyon akarsz, ha valamiért foggal körömmel ragaszkodsz, nagy eséllyel kicsúszik a kezeid közül. De, ha valamit lazára veszel, hagyod, hogy minden menjen a maga módján, és nem loholod bele magad,nem akarsz valamit minden áron, nem stresszeled szét magad a következő lépésen, valahogy mintha az öledbe pottyanna:D
(Na csak így legyen ez most is :P;)) hi hi hi:D)

most élj!

Idő. néha egy akkora rohadt nagy ellenségemnek érzem. Egyszer mert...teljen és múljon már. Gyógyuljanak az emberek sebei, felejtsenek/ felejtsek már végre, érkezzen el a várva várt "alkalmas idő", a várva várt nap, esemény. Máskor meg álljon meg, tartson örökké a pillanat, az érzés, az érintés.
És közben meg tanulsz élni a pillanatban, a jelenben. Nem a múltadban és nem az előre naivan vagy optimistán (esetleg pesszimistán) megkreált jövődben.

egy mondat ereje

A kevesebb néha több. De, hogy sokszor a mennyire kicsi, mégis mennyire sok...
Egy fél, levegőbe elejtett mondat. És azt érzed, hogy az a fél elszólás, beszólás rengeteg. Egyszerre ismered azt az embert. Érted ahogyan él, érted ahogyan gondolkozik, érted amiket megtapasztalt és ahogyan lát téged.
És ő nem is gondolná, hogy azzal a fél mondattal mennyi mindent mondott, és mekkora hatással volt rád, az életedre, talán arra is ahogyan saját magad látod. És soha nem fogtok róla beszélni. Mert ő amúgy sem tudja, hogy mondott bármit is ami fontos, és amúgy is... az az egy mondat több volt mindennél. Nem kell ragozni, nem kell magyarázni, hogy azt hogy értette, vagy miért értette úgy. Ha megbeszélésre kerülne, elveszne minden varázsa a dolognak, és az is lehet, hogy neki oly jelentéktelen volt, az a számodra oly nagy kincs.
Így sok év után, vagy sok hónap után is, vagy csak napok óta, amióta egy ilyen újabb mondatfoszlány elért hozzád, e körül forognak a gondolataid időnként, és ízlelgeted ennek az egy ártalmatlannak tűnő mondatnak az ízét... és érzed ahogyan formál belülről, csendesen.

net

s akkor lopjuk a szomszéd wirelessét :P:D hi hi hi;))így jár az aki nem védi le:P

vége

Minden szesszió végtermékeként, már hagyományként... egy záró bejegyzés.
Azt hiszem ez a szesszió a leg-ek időszaka volt. A legnehezebb, a legmotiváció-hiányosabb, mégis talán a legsikeresebb, a legbulizósabb, a legtöbb mélypontot megélősebb, a legnagyobb felállásokkal telibb. Annyi minden történt, hogy csak sodródtam, nem volt időm átgondolni mindent, és sokszor szándékosan le is állítottam a csapongó gondolataim kavalkádját.
Szép és kusza volt. De most lesz egy hetem átgondolni, meg hányni- vetni, rendszerezni, kipihenni, lezárni.
Remélem, hogy hasznos kis vakációm lesz. Főzök majd nagyokat (nyámi- nyámi... Isti belém verte a madár tejet, az lesz az első:P), pihenek, azt olvasok majd ami engem érdekel, éjszakába nyúló traccs partykat nyomunk a hugicámmal :D Mindezt egy hétig, kolozsvári élet nélkül, és világháló mentesen :D
Kell ez most... a leghúzósabb félév elébe nézek :-s Ja nem is írtam még... az államvizsga mellé, Emővel tovább dolgozunk (az oly nagy sikert hozó tavalyi TDKs kutatásunkon)egy újabb publikálás szagú projekten. Egy teljes kis könyvet kellene kiadni, ez úttal nem csak társszerzőségről szólna a dolog:P:D és úgy fest, hogy márciustól kapok egy műsort a Mária rádióban, és akkor indul ott is a meló.

nem ismersz

Fúúúú, de nem állhatom, ha azt hiszik rólam, hogy ismernek, hogy tudják milyen vagyok, hogy tudják, hogy velem "ezt nem lehet", vagy éppen "te úgysem haragszol meg ezért". Mekkora egy skatulya ez. Nem akarok skatulyában élni, de az emberek abba kényszerítenek sokszor, és ez megfullaszt. Nem olyan vagyok amilyennek gondolsz, ha csalódni is fogsz bennem, el kell keserítselek: nem bennem fogsz csalódni, hanem abban a képben amit kialakítottál rólam. Ismerj meg, beszélgess velem, láss különböző élethelyzetekben. Az alapján valamit már ismerni fogsz belőlem, de akkor sem teljes egészében engem. Elveszed tőlem a fejlődés és a változás lehetőségét. Már ma nem az vagyok aki két hete, aki egy hete, aki a reggel voltam. Azóta annyi minden megváltozott bennem/ körülöttem.
Ja és főőőőőleg: ne gondolj arra, hogy én mit gondolok. Úgy sem tudod kitalálni, pont úgy ahogy én sem a te gondolataidat. Ez egy másik gyengém, ha azt hiszed, hogy tudod, hogy mit gondolok bizonyos helyzetekben, bizonyos helyzetekről, bizonyos emberekről (akár rólad), beszólásokról. Ha tudni szeretnéd mi jár a fejemben, kérdezd meg. Nagy valószínűséggel válaszolni fogok rá;)

visszatérés

Két hét. Nem is keresed a társaságát, haragszol rá, nem érted Őt, eleged van mindenből, és meginogsz mindabban amit eddig tudtál, tapasztaltál Róla. Aztán hirtelen mindent megértesz, napnál világosabb lesz a dolog. És újra ujjongsz, és énekelsz Neki az éjszaka közepén, a deres hidegben, a bentlakás teraszán, és odabújsz Hozzá, mert ugyan tudtad ez alatt a két hét alatt, hogy úgy is Ő a legfontosabb, most újra érzed is.
Hát így tértem vissza az én Istenemhez :D

más és hasonló

Olyannyira mások vagyunk... ami nekem örömet okoz, az másnak lehet, hogy közel sem, ami nekem cuki, azt lehet, hogy más bénának vagy csitrisnek gondolja, ami nekem a szeretet kifejezése másnak mindent jelent csak azt nem. (ezt általában tudják az engem ismerők, akiket folyton ütök, verek, csípek, babusgatok, ölelgetek, odabújok, puszilgatok- nem kérdés a testi érintés az egyik szeretetnyelvem-de ezt nem mindenki érti)
És ott van a hasonlóság: amikor ugyanazon a dolgon mosolygunk, amikor ugyanazok a dolgok tesznek boldoggá, vagy éppen amikor értitek egymás szeretetnyelvét.
Igaz vajon az a nagy mondás, miszerint az ellentétek vonzzák egymást?
Nem hinném... Mindig a hasonlóságok adnak bizonyosságot: ugyanaz érdekel mindannyiunkat, ugyanazokon a poénokon nevetünk, ugyanazokban a dolgokban látjuk az élet értelmét... Nézzük csak meg a körülöttünk élőket, nem a tűz és víz jellemzi a kapcsolatainkat.
És nem gondolom úgy, hogy meg kell hasonulnunk ahhoz, hogy elfogadottak legyünk... nagyon nem.

kell ez? /szabadság?

blogolni vagy nem blogolni, ez itt a kérdés?
Ha igen, miért? Ha nem miért? Ha igen miről, és kinek, és minek?
Jó kérdések, mégis annyian csináljuk...
Mert szeretethiányos lennék? Mert nincs akinek elmondjam? Mert talán így valaki észrevesz vagy felfigyel rám? Mert én olyan jó fej vagyok, hogy azt mindenkinek olvasni kellene? Mert az én bölcs gondolataim soha senki nem futtatta meg az agytekervényei között?
Neeeem. Akkor?
Nem tudom, de megnyugtat, szeretem ezt csinálni, elégtételt ad a dolog... és miért ne? Van véleményem, kinyilvánítom, most és itt, éppen így. Hogy meddig?- azt nem tudom. De mindenre mindig tudni kell a választ? Nem lehetek szabad a saját gondolataim tengerében? Deeeeeee.

Klassz dolog ez a szabadság... Szabadnak lenni új dolgok megismerésére, nem görcsösen és sztereotipikusan viszonyulni mindenhez ami szokatlan és újszerű, szabadnak lenni nem-et vagy igen-t mondani dolgokra, a kényszer és az elvárás súlya nélkül ééééés szabadnak lenni, megmaradni annak, ami te vagy ott igazán legbelül:D

3 hét

Kávé illat ébredés után közvetlenül, gyors szendvics, papír és könyvstóc elő, durran a bekapcsoló gomb a kicsi DELL-en.
Mi ez? Hát perszeeeee: szesszió van.
Izgalmasnak éppen nem mondható, de érdekes három hétnek nézünk elébe. Alig tart a három hét a harmadik napjánál, de volt már sírás, rívás az első elvérzett vizsga után az első éves szobatárs részéről, volt már sikerélmény, és volt már tábori hangulatot idéző, kilincset fogpasztával bemázolós, csengőt fogpiszkálóval kitámasztós, csorog a könnyem a kacagástól éjszakánk is, a felső szomszédainknak köszönhetően.
Amúgy uncsik ezek a napok, de mégis élvezem őket. Azt mondjuk kevésbé amikor a drága tanárnőm könyvét olvasom amiben sem struktúra, sem átláthatóság, sem állítmányok a mondatban, sem helyesírás... na de meglesz minden.

Meglepően sokat filozofálgatok az év ezen részében, ezt így a harmadik évre sikerült elkönyvelnem. Szesszióban érdekes mód az élet, eddig még át nem gondolt nagy kérdéseivel (is) foglalkozok. Lelkileg egy aktív időszak... érdekes és megfejthetetlen. Újabban a tudás és a tapasztalás dolog körül forognak a gondolataim. De nem lövöm le a a poént, érik bennem erről egy bejegyzés.

Hogy mire lehet felhasználni egyetemi létünk ezen időszakát? Óóóóóóó, sok mindenre :D
Pl: tanulásra (ugyebár ez az elsődleges szerepe), a lakótársakkal, szomszédokkal és barátokkal való közösség kovácsolásra, evésre:P :D(ebben a szesszióban mintha nem lenne erre időm... :-?), agyalásra:P és azt mondják bulizásra ;))
Hát akkor hajrá! van rá 3 hét:D

dönteni vagy nem dönteni?

Felment a pumpám ma reggel rendesen egy transindexes hír olvasása után. Talán mert az egyik gyengémmel (döntéshozás) éreztem kapcsolatban a dolgot, de mindenképp felháborított. A cikk arról szól, hogy könnyítik a gyerek nélküli házasok válását. Beadod a váló keresetet ahhoz a közjegyzőhöz akinél házasodtatok, harminc nap múlva megerősíted válási szándékod, és 15 nap múlva elváltak vagytok. Széééép mondhatom.
Támogassuk és segítsük országunk állampolgárait ezzel a csodaszép módosított törvénnyel a felelősségteljes döntéshozatalban. Gyönyörűűűű.
Az az igazság, hogy nem tudok már csodálkozni sok mindenen. Ne házasodjunk össze, minek, úgyis csak egy papír!- mondják sokan. Ok, ha valaki valóban úgy gondolja, hogy CSAK egy papír, akkor miért nem kell neki CSAK a papír, netán azért, mert ha rossz döntésnek bizonyulna a választott fél, akkor könnyebb kilépni? Bocs... rossz döntés voltál? vagy mi vaaaaan?
Akkor minek kell nekünk a magyar állampolgárságunkat bizonyító papír? Attól mi változik? Nem pont úgy itt fogsz élni? Attól nem leszel továbbra is lemagyarozva a románok által, és attól szívedben és meggyőződésedben nem pont annyira maradsz magyar, mint eddig voltál? Ez mitől és miért másabb, mint a házasságot bizonyító CSAK papír?
Személyesen úgy látom, hogy mindkét papír a tudatosan és átgondoltan hozott döntést bizonyítása:
- komolyan gondolom, hogy veled akarok élni JÓBAN ÉS ROSSZBAN, ha gondjaink vannak szembe nézünk azokkal és nem elmenekülünk, elvégre ha minden házassság ahol felüti a gond a fejét szétmenne, megnézném, hogy egy házasság maradna-e a földön?
- komolyan gondolom, hogy magyar vagyok, közösséget vállalok a nemzettel, a nyelvével, a hagyományaival, az értékeivel.

És ezt látom a mai egyetemi rendszerben is. Ezért halmozunk papírt papírra, mert könnyű bejutni bárhová, csak a pénztálca vastagságától függ minden. Úgy van kitalálva az egész rendszer, hogy ha meggondolod magad, ha mégsem voltál képes egy jól átgondolt döntést hozni, akkor változtathass, kiléphess. Elvégre mi egy szabad országban élünk, hát nem erről szól a demokrácia?

Félreértés ne essék, nem valami ellen, hanem valami mellett emelem fel a hangom, jelen pillanatban a mellett, hogy tanuljunk meg felelősségteljesen dönteni, nem tengni- lengni a nagy világban, mert ha elszúrom, és mert ha hirtelen fellángolásból, érzelemből vagy, mert "akkor ez jónak tűnt" hozzáállásból

(Tisztában vagyok, ferdítettem a dolgokat elég keményen, de hogy tanuljak meg dönteni, ha arra biztatnak mindenhol, hogy nem kell? Ha ezt látom a politikusainkkal is a halmozottan újraszavazott törvényhozásokban is?)

nosztalgia

Fix egy éve fix ezt hallgattam nagyon intenzíven... Ma eszembe jutott. Fura az érzés ami bennem van a dal hallatán... újra. De nagyon szeretem ezt a dalt:D Még akkor is, ha még nem váltak valóra az álmaim:P:D De hiszek benne, hogy egyszer ezt a dalt őszintén, boldogan elénekelhetem:D

közösségben

Emlékeztek a "mondd ki! :))" bejegyzésemre? Nem olyan nagyon régi. A szomszédomról szólt, aki az ágyam mellett dübörögteti olykor a nem éppen halknak nevezhető, de ugyanakkor jó zenéjét... Hát akkor még úgy gondoltam, hogy román (bár már akkor is volt bennem némi kétely az előadók hallatán akiket hallgat), mostanra kiderült, nem az, magyar. Erre mondjuk egészen biztosan még a vakáció előtt rájöttem, amikor egyszer hallottam telefonálni a folyosón, és még egyszer, amikor Ági szobatársam interjúzott egyet vele.
Mára már "szia"-t köszönünk egymásnak, és néhány perccel ezelőtt váltottunk néhány mondatot a konyhában, magyarul:P
A tavalyhoz képest annyi mindenben más ez a bentlakásos élet... Hiányzik az a közvetlenség ami a tavaly volt (ilyen szempontból közösségkovácsoló ereje van a közös wc és zuhanyzó használatának), a szomszédok folyamatos ki-be járkálása, amikor bárki bármikor gondolhatta úgy, hogy bekopog, ha éppen szüksége van egy stickre, vagy egy gyufára, és minden szobáról tudtad, hogy kb kik laknak benne. Itt a folyosó felével sem vagyok témában. De mikor is lennék? Azon kevés konyhában töltött percek alatt?
De nem sírok, szeretek itt lenni, itt élni. Csak az én szeretetéhes és kapcsolatokra beállított lelkem nem kap mindig kellő elégtételt magának, csak hogy a mostani szobahangulatot ne is említsem, (ha nem csak Ágival vagyunk itthon)...
Mindenhol a közösségre törekedne a lelkem, annyira lételememmé vált a Mécses által ez a dolog az életemben:D

"kortárs kolléga"

Ma az államvizsgámhoz olvastam az irodalmat. Sok száz oldalnyi van, veszem sorra a könyveket, tanulmányokat, randomra, annak függvényében, hogy melyik tetszik jobban a címe alapján:P
Ma egy bizonyos Tomka Miklós vallásszociológiáját olvastam. Jaj nagyon tetszett a pasi szóhasználata, meglátása. Egyből levágtam, "kortárs" szerzővel állok szemben. Mikor már teljes extázis állapotában olvastam a teljesen érthető és élvezhető irományát, eldöntöttem, írok neki, vagy elmegyek akár magyarországra is meghallgatni.
Rá is kerestem neten, először a fotójára. Egy idősödő, az arcáról már jól kivehetően humorral megáldott bácsika. Szimpi. Mehet tovább az akció:D
Cikket kerestem róla, és ki is fogtam a legfrissebbet... december végén meghalt...
Hm... Kaptam egy hanganyagot is tőle, oh nagyon édiiii volt a bácsi:D
Ennyit a nagy plátói tiszteletemről és rajongásomról egy szociológus iránt...

meglepetés

Volt valaha olyan idő amikor fontosak és menők voltak az apró figyelmességek? Nem tudom, de nekem már nagyon rég nem volt benne részem. És hiányzik azt hiszem. Talán, mert én figyelek ezekre a dolgokra. Nem elvárásom ez, csak néha jól esik ha rám is figyelnek.
Egy sms, "csak mert rád gondoltam", egy alma vagy bármi más csak mert "ezt neked hoztam", egy messengeren átküldött dal, mert "tudom, hogy szereted ezt a dalt". Legyen ez egy kihívás számodra, aki olvasod ezt, a holnapi/mai napra. Félreértés ne essék, nem engem kell meglepni, nem nekem kell kedveskedned, hanem valakivel/valakikkel a körülötted élők közül:D
A nagy dolgok sokszor az aprókon múlnak...
(Naiv kérés lenne, ha azt kérném, hogy megjegyzés gyanánt írd le, hogy mit tettél, és milyen reakciót váltott ki a másik emberben a gesztus?!)

A kopasz nyakú tyúk és a birka meséje

Jelen bejegyzés születési dátuma a karácsonyi vakáció ellőttre tehető, amikor is megszületett az eszmefuttatás. Ági, drága barátnőm, lakótársam és szobatársam, majmom és ördögöm a társszerzője volt a megkreált történetnek egy gyengébb estéjén, és aki azóta várja, hogy ez a bejegyzés megjelenjen a blogomon:P.

Az egész Zsuzsa barátnője esetéből indult (akit innen puszilok), aki egy hónapot töltött a korházban vesegondok miatt… magyarán megfázott, nem kicsit… nagyon. Mondanom sem kell tanult az esetből: kötött gyapjú zokniban és kötött, hosszú pulcsiban valamint kötött sapkában és sálban érkezett az agyonfűtött bentlakás szobánkba, nehogy véletlenül megfagyjon a plusz 26 fokban:P Édi kis csaj a maga humorával, közvetlenségével, felszabadultságával. Nevezzük ezt a lánytípust birkának.

És akkor ott van a másik véglet: kinn a dereka, a veséi melegen tartása zéró annak a melltartó hosszúságú kabátnak és csípő nadrágnak köszönhetően ami rajta van. Kilátszik az agyonszolizott bőre a téli hidegben, csak úgy lobog a festett, reggel két órán át vasalt haja, csillog az amúgy ragyás képe a vakolattól, amit magára mázolt, mert ha a nélkül indult volna el, nem ismerné fel és nem venné észre a kutya sem az úton, karmai a szivárvány összes színében és hosszában villognak, nem is csoda, havonta 4 órát dolgozik vele a manikűrös amíg tökéletesre csiszolja őket, és magaslati levegőt szív a 15 centis magas sarkújának köszönhetően, ami legalább megnyújtja az amúgy rövid és girbe görbe lábait. Havonta 15x annyi időt tölt bevásárlással, szépítkezéssel mint a birka lányok és 15x kevesebbet azzal, hogy a kapcsolatait ápolja, hogy a tanulmányaira figyeljen, vagy, hogy azt tegye amihez igazán kedve lenne, hogy őszintén röhögjön (akár magán is), béna vihogás helyett. Ez a lánytípus a kopasz nyakú tyúk nevet kapta tőlünk.
Bevallom, torzítottam, nem minden kopasz nyakú tyúk pont ilyen, ez egy sarkított példa, de várd ki a végét.

Nem titok, birka lány vagyok, én is, Zsuzsa is, Ági is.

És akkor jön A pasi. Keresi A lányt.
Eljár bulizni, szocializálódik, ismerkedik, humoros, mondjuk egy korrekt és jóindulatú, szerető fiatalember amúgy. Koncertekre is eljár, esetleg színházba. És felméri, hogy hol mi a felhozatal… és dönt valaki mellett. Sajnos vagy nem sajnos, a birka lány ellenében a kopasz nyakú tyúk fog nyerni. Mert őt mindenki megnézi, mert lehet vele villogni, mert igazi kan csődörnek érezheti magát a pasi egy ilyen megszerzett nő mellett, hogy neki aztán nem akárkije van ám… És a többi pasi valóban ezt látja: „Fáááá, milyen egy bigéje vaaaaan”

Azt látom, tapasztalom manapság, hogy a fiúk „rendes” lányokat keresnek, de nem találnak. „Legyen hűséges, megbízható, szerető, pörgős, vidám, családias.”
Sajnálom társadalmunk férfi tagjai… az ilyen lányt úgy hívják egy szóval, hogy erkölcsös, aki nem fog sem villantani, sem vihogni a haverok előtt a kedvetekért, hanem a sarkára fog állni, ha nem tetszik valami, kikéri magának, hogy nőként kezeljék, és cserébe szintén odafigyelést, gondoskodást és szeretetet kér, nem pedig azt hogy a legtrendibb és méregdrága csizmába mehessen a hétvégi buliba, ahol „mindenki ott lesz aki számít”.

Az egész csak ott romlik el, hogy ezt látva, mi birkák néha igazán és őszintén tyúkok lennénk. Tip-top cuccokban, menő frizurával és tökéletes kozmetikával. Ha már a belső értékeknek nincs értékük, akkor hozzuk ki a dolgot a külsővel, hogy ne érezzük magunkat gáz csajnak

De mit kell tennie egy birkának, hogy tyúk legyen? Le kell nyírja a bundáját, be kell üljön a kemencébe, hogy piruljon meg egy kicsit, a tollait színesre kell fesse, rendszeresen el kell járnia restaurátorhoz, karmokat kell növesszen vagy tetessen, és a legfontosabb: vagy bankot kell mindehez raboljon, vagy hülyék kell legyenek a szülei, vagy találnia kell valakit, aki a „szeretetét” a bankkártyájával viszonozza.

Elnézem birka barátnőim, szinte mindannyian önbizalom-hiányosak, azt érzik, soha nem találhat rájuk a filmbe illő, igaz szerelemmert nem elég jók hozzá, mert soha nem fognak tetszeni igazán senkinek csak azért akik ők maguk, kicsi cicivel, talán egy kicsit nagyobb popsival, hassal vagy úszógumival, egy nem túl előnyös orral, rövid és görbe lábakkal, kusza hajjal, két három pattanással, mert még a rendes fiúk is a „jobb nőt” választják... de az nem számít, hogy neki is esetleg sörhasa van, alacsony, nincs tartása vagy ragyás a képe...

Egyszer egy kedves barátom azt mondta, hogy vannak szép lányok, és vannak aranyos lányok: na én aranyos vagyok. Akkor kicsit rosszul esett, mára már értem :D
Lehetnék kopasz nyakú tyúk, de nem akarom, hogy azért szeressen valaki ahogyan kinézek, amiért olyan tipp- topp csaj vagyok, hanem magamért szeressenek:D és igen, azt szeretném, hogy megismétlődjön az életemből a story, amikor a barátom bemutatott egy barátjának, aki ezt mondta két óra után: „Nagyon vagány kis barátnőd van, nagy mázlista vagy, nagyon bírom, olyan jófej.”
El akarom hinni, hogy jó és elég mindaz amit Isten alkotott, és egyszer valaki ezt fogja szeretni, értékelni és arra fog vágyni aki én vagyok, a lemosott vakolat alatt, a magassarkú hiányában alacsonyabb, a kivágott pulcsi helyett a meleg otthonkában flangáló életvidám, és szeretetemet adó nőt.

első

Először is! Kívánok minden egyes olvasómnak egy boldog, szeretet, sikerek és szerelem teli (:P) ÚJ évet:D

Visszaértem a kolozsvári otthonomban. Három kolozsváron töltött nap után, a saját otthonomba is beértem... nem gondoltam volna, de szatmáron otthon ülve, honvágyam volt, kolozsvárra... Alig vártam, hogy az ágyikómban aludjak, hogy Ágival ébredjek reggelente, hogy pörögjön itt az életem, hogy a számomra kedves emberekkel legyek újra.

Ha mondhatok ilyet, akkor azt hiszem az lesz az új évi fogadalmam, hogy többet fogok írni. Magam miatt, miattatok... sok oka van:D
Holnap kezdem:P:D
Ha nem tetszik az ötletem dislikeold:P:D Ha tetszik... akkor repülj velem a szavak szárnyán:D