2010. október 27., szerda

csend

Olyan jó lenne egy nap, amikor elmehetnék kettesben a természettel és a csenddel... egy teljes nap, csak az Úr meg én:D

2010. október 24., vasárnap

döntÉ(N)s

Talán túl kegyes volt az élet velem, vagy csak én nyomtam el eddig magamban ezt a dolgot, és nyeltem nagyokat, de a héten szembesültem a döntés nehézségével. Nem volt egy könnyű meccs. Folyamatosan feszengtem és egy fojtó érzés volt bennem, addig amíg Orsival spontán közös ebédet nem csaptam a bentiben (pszichológus), és el nem kezdtük boncolgatni a kérdést, és ki nem mondtuk: a szerepkonfliktus beköszönt az életembe, aminek hatására nem tudok meghozni egy döntést. A szerepkonfliktusom abban nyílvánult meg, hogy elfelejtettem Kriszta lenni, maradni. Voltam egyetemista, közösségvezető, énekesnő, nővér, a szüleim nagyobb lánya, de én elfelejtettem én lenni, olyannyira lefoglalt a sok én.
És a felismerés hozzásegített ahhoz, hogy, én én próbálok lenni, nem elfelejteni, hogy nincsenek KELL-ek és MUSZÁLY-ok, hanem vannak lehetőségek, lehetséges dolgok, és van SZERETNÉK.
És meghoztam a döntést, ÉN, KRISZTA, nem az egyetemista, a közösségvezető, az énekesnő,a nővér, a szüleim nagyobb lánya. Még meg is ünnepeltük egy gyümölcsös finomsággal néhány nap múlva Orsinál a dolgot:D

Tanulom kezelni és egészségesen megélni a szerepeim okozta gubancot az életemben. Bár a világra is rá férne egy ilyen jellegű kiképzés. Egyrészt mindenkinek a saját életére kivetítve, másrészt egymás életére.
A héten egy egyedülállós előadássorozaton voltunk a lelkészségen és ott is ez lett a végkicsengés bennem: kevesen ismernek "ÉNgem" (kolozsváron). Ismerik bennem a nagyszájú és pörgős, kreatív, dumás és főnökösködő, befolyásos közösségvezetőt és a színpadon csillogó énekesnőt, (ami mind igaz is rám) e miatt megközelíthetetlenné is válok, de kevesen engem, Krisztát a mindennapokban. A fiúk vagy azért közelítenek, mert a szerepeim ismerik és az tetszik nekik ahogyan azokban viselkedek, vagy azért nem, mert ez elbizonytalanítja őket és esélytelennek látják a lépés megtételét egy olyan lánnyal szemben aki ennyi mindent csinál és ilyen körökben.
A párválasztás arról szól (szerintem), hogy milyen a másik ott legbelül (nem a világtól kapott posztjaiban CSAK), és az mennyire klappol azzal aki én vagyok legbelül.
Azt hiszem a legelső randi meghíváson megkérdem a legénykét, hogy kivel szeretne randizni, mert ha nem Krisztával, hanem a közösségvezetővel vagy az énekesnővel, akkor nem megyek sehová:P:))

2010. október 6., szerda

Minden fejben dől el

Oh az a sok, mély igazságban gyökerező közhely, mint "az idő mindent megold" és társai... Grrrr... Most éppen a "Minden fejben dől el" beköpésre haragszom... Már megint igaza van
Oh, borzasztó a sok rendetlen ragaszkodásunk az életben. Miért kell nekem mindig a legjobbat produkálni? Miért kell mindig jó kedélyű legyek? Miért kell elfogadni, és beletörődni hogy vannak különböző értékrendek? Miért nem olyan könnyű elfogadni emberek döntéseit?