út

Nagy hét van. Közeledik a legnagyobb keresztény ünnep, a Húsvét. Hamarosan véget ér a nagyböjt.
Majoros Tibi a múlt heti Mécsesen nagyon komoly és mély dologról beszélt. A kereszt számára azt mondja: látod, ennyire szeretlek. Meghaltam érted. És ott van benne a kérdés, ami így szól: szeretsz te engem?
A hétvégén Fülöp kurzuson voltam. Koordinátori szolgálatomnak köszönhetően mindvégig ott lehettem. Nekem mondták már, hogy a sokadik Fülöp is nagyon nagyot tud ütni, na de nem gondoltam, hogy ekkorát:D
Néha azt érzem, hogy megalkuszok, kompromisszumokat kötök önmagammal, az elveimmel, az értékrendemmel. Ez a hétvége megtanította (újra), hogy ilyen téren nem szabad ezt tenni. Egy út van amit járni lehet. Vagy fekete, vagy fehér. Nincs olyan, hogy kicsit ez is meg kicsit az is. Egyszer szét fog válni a két út, és akkor csak az egyiken lehet tovább haladni.
Egy biztos. Nagy áldás és gondviselés kíséri az életem, és ott fenn, nagyon szeretnek, akár elfogadom és tudatosítom ezt, akár nem.

:)) :)) :))

Reggel addig folyt a hülyeség, hogy már szinte sírtam a nevetéstől. Naaaagyon szeretem a szobatársaim:D Felháborodtunk DJ Bárányra, bár nem vagyunk érintettek mind a dologban, de szolidarizálunk a felháborodottal. Abba is beleegyeztünk, hogy ide kolozsvárra ne jöjjön többet, menjen és verje a karám szélét otthon:))
Aztán tettem egy kísérletet arra, hogy megtanítsam hogyan kell felcsavart törölközővel verekedni... a fél arcom bánta a dolgot:))
És újra lett közösségkovácsoló cucc, és ebből fakadó újabb aranyköpés a hűtő oldalára kifüggesztett listán: A szotyi most nálunk luxuscikk, a cigányoknál létszükséglet:)) És ittunk Brumit:D Ezzel is volt valami suttyóság, de most nem jut eszembe:P
És holnap lesz újabb sok sok nevetés és jókedv, mert jó a csajokkal:D Még a végén összejön a feltett "Kockásra kacagom a hasam" elhatározás nyárig:D

légy férfi!

Olyan klassz lenne, ha egy rövid ideig a nemek felcserélődnének. A lányok fiúk, a fiúk meg lányok lennének. Atom pasi lennék az biztos:P Nem amolyan minden csajt bekombinálok, hanem megkeresném a számomra legjobbat és meghódítanám. És tudnám, hogy hogyan. Tudnám, hogy mikor kell lépni, és mikor kell visszalépni, várni, az ő jelzésére várni.
Ez a baj a pasik nagy részével mostanában. Vagy túlságosan tudják, hogy mit akarnak, és rád telepednek, nem tudnak egy napig eltűnni, egy alkalom erejéig nem lelkizni, csak létezni a lány mellett, minden túl pátoszos megnyilvánulás nélkül, vagy romantikus gesztus nélkül. A másik véglet meg az, amikor felszívódnak, amikor bekapcsolnak férfi büszkeség, vagy bánat tudja, hogy hogy hívják üzemmódba, amikor napokig vagy hetekig se kép se hang... (vagy mert eldöntötték, hogy totál doncs a lány, vagy, mert tutyi- mutyik, vagy összezvarodottak, vagy én komolyan nem értem...)
Lényeg a lényeg... valahogyan, nekünk nőknek meg kellene tanítanunk őket igazi férfiknak lenni, vagy csak valahogy egy tömeges felvilágosítást és agymosást kellene nekik tartani:P (bár szerintem ők is detto ugyanezt gondolják rólunk, nőkről:)) )

Ádám és Éva

"Isten Évát nem Ádám fejéből vette ki, hogy a feje legyen, sem a lábából, hogy ráléphessen, hanem az oldalából, hogy egyenlő legyen vele, a karja alól, hogy védelmezze és a szíve mellől, hogy szeresse."

haladni, menni

Rohan az idő, rohannak a történések, pörögnek az események. Néha azt érzem túlságosan gyorsan is. A néhány nappal ezelőtt még ismeretlen, hirtelen az életed egy részévé válik, a néhány napja még nyomasztónak gondolt dolgok, mára már eszedbe sem jutnak. Az ismeretlenből új dolgok bukkannak fel, új arcok, új problémák, régiek tűnnek el, vagy maradnak, tovább bővítve azon dolgok, gondolatok, érzések listáját, amelyek oly változatosak, oly duzzadóak méretükben az életedben.
Néha stop-ot fújnál a történéseknek, máskor meg rajt-ot. A dolgok soha nem akkor jönnek, amikor azt várjuk, amikor mi úgy érezzük, hogy erre szükségünk lenne a jelen pillanatban.
De ettől szép, ettől annyira mozgalmas, ettől annyira újszerű és provokatív...

nő

Március 8 van: Zoltán nap:P (is), de főként, a kommunizmusból hátramaradt ünnepnap: nőnap.
Gondolkodtam, hogy kell-e ez az ünnep, hogy miért van? Ahogy azt mondjuk, hogy "minek a szerelmesek napja, az év minden napján szeretem a párom, nem kell erre egy kijelölt ünnep", ugyanezen megfontolásból, ugyanez elmondható lenne erről a napról is.
Nem fogok dicshimnuszt írni a nőről, úgy is tudja minden férfi: nélkülünk nem lenne ízes az élet, nem lenne gyöngédség, törődés és szeretet az életükben, max sör, és focimeccs, még pajzán vicc sem, mert még azokhoz is nő kell:P:))
Örülök, hogy nőnek születtem, és hogy bennem is megvannak azok a tulajdonságok, amitől annyira egyediek vagyunk: szerető, érzékeny, törődő, néha anyáskodó, a mosolyommal ölő máskor támasztó, a szavaimmal a porba sújtó máskor az egekig emelő, ártatlan és mégis pajzán.
Arról mondjuk keveset beszélünk, hogy sok nő számára ez a nap egy kín, mert elfelejtik, mert nem veszik őket észre, mert nem érzi, hogy legalább ezen a napon fokozott figyelembe részesülne az erősebbik nem részéről...
Emlékszem 15 évesen én is mekkora traumaként éltem meg ezt a napot.
Mára már sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, megtanultam nő lenni (igen Jolán: NŐ:P), használni a csodát magamban, és nem depressziós lenni, ha nem azt kapom amit várok:D
Jó nőnek lenni. De persze csak akkor lehet nőnek lenni, ha férfiak vesznek körül. Értük vagyunk, és ők értünk, így lettünk teremtve, és nem hiába. Tehát,férfiak: mi is köszönjük, hogy vagytok nekünk, hogy taníthatjuk egymást, hogy formálódhatunk, és, hogy általatok azok lehetünk, akik vagyunk.
Hölgy társaim: legyetek boldogok és mosolygósak, ez a nap a mienk:D Nem az sms-ek száma vagy a virágok sokasága befolyásoljon ma, hanem csak egyszerűen tudatosítsuk: van valami csoda bennünk amit úgy hívnak: varázs.
Magassarkút fel, mosolyt az arcra, vidámságot a szívbe:D

És a ráadások ráadása Zorán előadásában:
http://www.youtube.com/watch?v=QIfBwGyZwgg

a másik ember ajándék

Csucsszuperfantasztikus napot zárok.
Két hete készülök erre a napra, hogy na majd ma akkkkkkorááááát, de akkkkoráááát alszok, hogy még hasítani fog. Gyerekkorom óta a fülembe cseng édesapám bölcs beszólása, amit olykor még most is hangoztat: Ne terveeeeez annyit! Ember tervez, Isten végez!
Nos, nagy hévvel meghozott döntésemmel és a remény sáljába burkolózva, az álom édes mámorától és vágyától ittasan keltem reggel: ma aludni fogok:D Egyetem, aztán go home, elvégre vár az ágyam, aki most megtisztelve fogja érezni majd magát, hogy több időt töltök vele:P
Tervem már akkor meghiúsulni látszott, amikor a buszmegállóban várva megcsörrent a telefonom. Az egyik barátnőm volt: ma meglátogat. Befékezett a busz, felszálltam rá, és lám lám, egyik gyerekkori haverínám társaságában találtam magam, akivel ugyanazon megállóig utaztunk. Nagy beszélgetésbe elegyedtünk, amit néhány éve már nem csináltunk. Hihetetlenül jó volt. Érdekes volt megfigyelni, hogy a gyerekkori trécselések, mennyire mások most már. Nem két csajszi, hanem két nő beszélgetett, hosszan és értékesen.
A kb egy órás beszélgetés végeztével átviharzottam az úttest túloldalára. És lám lám, újabb meglepetés. Egy kedves arc mosolyog rám. A véletlen, ismerőssel történő személyközi interakciók száma a kincses cityben elég valószínűtlen, de vele az elmúlt másfél hétben már háromszor futottam össze. Három a magyar igazság, szokták mondani: ezúttal leálltunk néhány szót váltani.
Aztán újabb barátnő, aztán vendég fogadás, aztán újabb:P Ma egyebet nem csináltam, csak emberekkel voltam, emberekkel beszélgettem.
Az este a Mécsesbe ez volt a téma: közösségbe lettünk teremtve, és bazi fontos, hogy tartozzunk valakikhez, hogy az emberekért, az emberekkel éljünk, szeretetben, közösségben:D Zsííííradééééééééééék:P
Fáradt vagyok? Naaaagyon.
Megérte így is? Mi az hogy? Naaaagyon:D
Sokkal többet kaptam ettől a naptól, mint vártam.
Hú és még mi mindent nem írtam le a napomból, amitől most vidulok:D

He he he: hótt slamposan indultam ma be az egy szál órára... visszanőtt szemöldökkel, bajusszal, slampos hajjal... Hjaaaaj... pont ma kellett mindenkivel összefutni...:P:))
Ez Murphy törvény:P

apró örömök

Gondolatban már annyiszor megírtam a következő blog bejegyzésem... hogy miről, azt soha nem tudom. Nap, mint nap elhatározom, hogy na, ma este ezt aztán megírom... és mégsem. Na de most aztán megírom:D Hogy mit? Azt, hogy nem tudom, hogy mit. Na nem mintha értelmetlen és eseménymentes életem lenne. Pont, hogy eseménydús, nap, mint nap tanulok valamit, és most nem az egyetemi tanórákon felszedett tudásra gondolok, hanem arra, hogy nap, mint nap megismerem önmagam, egyre komikusabb néha meg keményebb helyzetekbe kerülök. Érdekes az életem mostanában. Amolyan "kellemesen elfáradok" napokat élek meg, sok apró örömmel.
Mostanában figyelek ezekre, és rá kell jönnöm, vannak szép számmal. Csak, hogy néhányat említsek: egy tavaszköszöntő sms a szeretett és rég nem látott édesanyámtól, egy örömszerzés élménye egy rafaello vagy egy szál virág miatt, egy röpke találkozás és puszi váltás Kolozsvár egyik átjárójának átkelése közben az amúgy is rövid ideig zöld jelzőlámpa fényében, egy demográfia óra alatt elfogyasztott alma dús zamata, egy traccs party az egyik szobatárssal, egy társasági portálon egy arccal való szembesülés, aki barátnak jelölt, megdöntve benned némi sztereotípiákat és megbélyegzést.
Tanulok nem nagy elvárásokkal élni, és íme... annál nagyobb örömök érnek:D